Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
faluban bővítették az elemi iskolát, vagy új iskolaépületet emeltek. Több olyan községben, tanyacsoporton is iskola épült, ahol korábban nem volt.471 Gútán ebben az időszakban a seregakoli mellett két további, a kisszigeti és a pacséroki községi tanyai iskola épült föl. Elemi iskola nyílt Kiskingyespusztán az új telepesek számára is. Alsóhatárból a gyerekek korábban vagy a távolabbi Alsószeliben, rokonoktól jártak iskolába, vagy a közelebbi, a gútai határban fekvő Seregakol tanyai iskoláját látogatták. Mivel 1927. szeptember elsején a tankötelesek száma már meghaladta Alsóhatárban a harmincat, a községi képviselő-testület úgy döntött, bérbe veszi Hálák István üresen álló házát. Ebben a házban indult meg a tanítás, Alsóhatár történetében először, 1927 szeptemberében.472 Az ideiglenesen iskolává és tanítólakká alakított épület azonban nem felelt meg az iskola céljaira, a gyerekek száma is folyamatosan növekedett. Ezért 1930 júniusában a képviselő-testület szerződést köt Feketeházy János vágsellyei építkezési vállalkozóval. A szerződés értelmében a vállalkozó 115 414 korona költségen felépíti az iskolát Alsóhatárban.473 Nagy esemény volt ez a már valóságos kis faluvá terebélyesedett Versenden. Bondor Gyuláné adatközlőm még ötven év elteltével is lelkesen emlékezett vissza, hogyan hordták az asszonyok is a téglát az iskolához. 1930. szeptember elsején már az új épületben kezdődött a tanítás. Az új iskolaépület egyházi célokat is szolgált, minden hónapban egy napon kijárt az alsószeli evangélikus lelkész istentiszteletet tartani az itt lakóknak. Az alsóhatáriak elhatározták, hogy az első iskola megalakulásának emlékére szeptember második vasárnapján búcsút tartanak. A búcsút ma is ezen a napon tartják. Az új szláv telepeken az állami program keretében szlovák iskolákat nyitottak. A magyar falvakkal körülvett kolóniákon kiemelt figyelmet fordítottak a kultúra és oktatás területére, minden eszközzel arra törekedtek, hogy csökkentsék az elmagyarosodás veszélyét. A Violínba települt szlovákok gyerekei az első években a megyercsi református és katolikus iskolákat látogatták. Csehszlovákia megalakulása után egy helyi gazda tanította a gyerekeket a violíni kastély épületében. 1921-től egytanerős állami iskolát szerveztek a violíni gyerekek számára. Hodzsafalván 1924-ben létesült szlovák iskola. A másik két állami kolónián, Okánikovón és Štúrován, a Szlovák Liga által a köztársaság megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából szorgalmazott iskolaépítési program keretében adtak át jubileumi iskolát 1929-ben.474 A nagyobb tanyacsoportokon az iskolák mellett megjelentek az üzletek, kocsmák. Komolyabb bevásárlásokra, piacra azonban a környékbeli községekbe jártak a tanyaiak. Az új telepesek Kingyesről és Keszegfalusi-szigetről Martosra, vagy a Vágón keresztül, kompon, Keszegfalvára jártak. Egyébként Martossal, amelynek a kataszteréhez tartoztak, nem is volt az időszakos bevásárlásokon kívül más kapcsolatuk. Kingyesről továbbra is Gútára jártak vasárnaponként templomba. A tanyák közelében, dűlőutak mentén újabb kereszteket, szakrális emlékeket emeltek. Szokásba jöttek a tanyai búcsúk, ilyenkor a gútai templomtól vasárnap délután zászlókkal kivonultak a határbeli tanyai keresztekhez, szobrokhoz, és itt tartották a litániát. Több keresztet pünkösdkor kerestek fel. A Keszegfalvai-szigetben Kisboldogasszony napján volt a búcsú, amelyet Lebó búcsúnak is neveztek. A Naszvadról ideköltözött Lebó család emelt itt egy kápolnát elhunyt kislányuk emlé471 Szerényi Ferdinánd (szerk.): Csehszlovákiai magyar tanítók almanachja 1918-1933. Bratislava, é. n. 472 Vágsellyei Járási Levéltár, fond NÚ, 1 doboz, Zápisnica obecného zástupiteľského zboru obce Dolné Saliby odo dňa 1. jan. 1927. 473 Uo. 474 Lásd Simon: i. m. 146-151. p. 124
