Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
Az 1869-es népszámlálási adatok alapján községeink közül Keszegfalván laktak legtöbben a külterületen, a falu 100 házából 43 volt a község belterületén kívül, a határ különböző részeiben. A legtöbb ház Szigetben (20), Káván (11), valamint Szőlősön (6) volt. A lakóházak itt is két- vagy háromosztatúak voltak, a lakók csaknem kizárólag a napszámos-, zsellér-, cseléd-kategóriába tartoztak. Azonban Gútával ellentétben, ahol többnyire gútai születésűek voltak a lakók, az itteniek közül sokan más, környékbeli faluban (Naszvad, Ekel, Dunaújfalu stb.) születtek. Bálványszakállason a majorban egy házszám alatt szerepel a cselédlakásokat magába fogadó, 21 szobából és 21 kamrából, valamint 12 konyhából álló épület, ahol összesen 177-en laktak. Ők művelték az érsekség földjeit, és gondozták a hatalmas állatállományt. Többek között 124 tehén, 86 ökör és 3040 nemesített juh volt elhelyezve az 5 istállóban és a 3 hodályban. A cselédek születési helyüket tekintve többségükben bevándoroltak voltak. A környező településekről és a távolabbi érseki pusztákról (pl. Mocsa, Bajcs, Anyala stb.) kerültek ide. Pesty Frigyesnek az első hivatalos magyar népszámlálással csaknem egyidőben keletkezett helynévgyújteményében 1864-ből több utalást találunk a határbeli épületekre, a kinnlakásra. Lakszakállas község ,,a’ réten 1 réti, házzal vagy szállással“ rendelkezett ekkor. A negyedi aklokat és környéküket a következőképen írják le a község vezetői: „Faluból a vágóhoz kimenvén, ott egy Kompon átjárás létezik, a tulsófélen, majdnem irányában fekvő úgynevezett Akioknak, hol a Gazdák marháikat teleltetik, - körülötte vághmellett szép szilvások, jó káposzta, hajma, zöldség ‘s más egyebettermő földek vannak." Keszegfalva leírásában is több adat van a határbeli szórványokról. „A Vizvári közbirtokosság tulajdona a Vágduna bal, vagyis túlsó partján Kava puszta, áll néhány zsellér házból. Ezen Puszta többnyire rétség, de vannak szántóföldek is." „...Kingyes és Tormás rétségek, ritka füzesekkel. E réteken részint állandó csőszházak vannak, kik a rétekre és némellyütt gyümölcsös kertekre is ügyelnek, részint nyári gunyhókban laknak." A két utolsó monarchia korabeli népszámlálás alkalmával a lakóházak építőanyagáról is érdeklődtek a biztosok. A statisztikák szerint a lakóházak túlnyomó többsége vályogból, sárból épült, illetve sövényfalú volt. Téglából csupán a módosabbak, a lakosság vékony rétege építkezett. A tetőfedő anyagok közül a nádfedél dominált, csak lassan terjedt a tűzbiztonsági szempontból előnyösebb, és ezért hatóságilag is propagált cserép. Ha megvizsgáljuk a tíz év alatt a lakóházak építésében érvényesülő tendenciákat, akkor azt látjuk, hogy a huszadik század első évtizedében elsősorban a téglaalapra épített vályogházak terjednek. A tetőfedőanyagok terén csak lassan kezd előretörni a cserép használata a gyúlékonyabb náddal szemben. A jobbágyfelszabadítás után bekövetkezett változásokat szemlélteti az 1882-1883- ban készült harmadik katonai felmérés, amelynek azonban 1:25 000-es mértékű színes lapjaiból nem maradt fenn minden környékünket ábrázoló térképlap.414 Kiegészítésképpen a katonai felmérésből levezetett 1:75 000 mértékű fekete-fehér térképet kellett használnom a települések tanulmányozásához. Alsóhatár területén jelentős változások figyelhetők meg. A Feketevíz hídja közelében lM. H. Alsó-Széli csárda felirat olvasható a térképen, fölötte sok apró épületet ábrázol a térkép, a terület megjelölése Versend. Északabbra a Herreti istállók felirat olvasható. Itt minden bizonnyal elírásról lehet szó. Ez helyesen Helyréti istállók. E két utóbbi adat arról 414 Három térképlap: Zone 14 Col. XVIII Section NW, Zone 14 Col. XVIII Section NO és a Zone 14 Col. XVIII Section SO maradt fenn az eredeti lapokból. 103
