Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
tizmusok adataiból azonban az tűnik ki, hogy a 19. század második felében a környék többi református községében is terjedt az egykézés. Elsősorban ennek volt a következménye a reformátusok számának stagnálása és a katolikusok térnyerése a vidéken.406 Apácaszakállason még csökkent is a reformátusok abszolút száma a negyven év alatt, 653-ról 624-re. Lakon szinte mozdulatlan volt a számuk: 1869-ben 465, 1910-ben 466. Gúta és a többi katolikus község annak ellenére produkált gyors lakosságnövekedést, hogy a 19. század végén még mindig nagyon magas volt gyermekhalandóság, egyes években járványok fokozták a halandóságot. A gútai lesújtó állapotokról, lakás- és életkörülményekről, valamint a település 1880-as évekbeli egészségügyi helyzetéről Farkas Benő vármegyei főorvos készített alapos tanulmányt.407 408 Leírása szerint a járványok egyik forrása a település kedvezőtlen, alacsony fekvése és az ennek következtében gyakran jelentkező belvizek. „Bár e vidék a terjedelmes töltésekkel a Vág árja ellen némileg biztosítva van, mégis sokat szenved a belvizektől, melyeknek kifolyását épen a töltések akadályozzák.... A folyóknak a meleg hónapokat megelőzőleg kiáradt és visszamaradt vízmennyiségétől függ egy-egy malária-járvány terjedelme...” A járványok és betegségek terjedését a kedvezőtlen lakáskörülmények, a rossz szociális helyzet és az elmaradott köztisztasági viszonyok is előmozdították. „A legtöbb esetben találkozunk egy-egy kicsiny alacsony szobával, melyre 6-8 lakó jut; az ablakok kicsinyek, ezek is sok esetben be vannak tapasztva a falak nyirkosak, s téli időben itt húzza meg magát az egész család nagyja-apraja; a szobát nem szellőztetik. (...) Nem jobbak a köztisztasági viszonyok sem. A város kiterjedésének dacára a szemetet közel a lakóházakhoz rakják le; az ott érik meg. Csatorna-rendszerről szó sem lehetvén, különböző állati hulladékok szünet nélkül beszennyezik a város szerves anyagokkal teli talaját. A megbetegedések létszámát növeli továbbá az élelmezés hiányossága, kivált a betegek és gyöngélkedők élelmezése sok kívánni valót hagy hátra. Sok esetben hétszámra alig esznek burgonyánál és kukoricza-lisztből készült eledelen kívül egyebet; a gyermekek érett s éretlen gyümölcsön tengődnek. A posványokból kifogott halak fogyasztása is nagy pusztítást tesz a felnőttekben.”40a A népmozgalmi adatok elemzéséből Farkas kimutatta, hogy 1879 és 1888 között, tíz év alatt 2979 születésre 2692 haláleset jutott. Az elhaltak közül 1538 hét év alatti gyermek volt, ez az összes halálozásnak 57,1%-a. Számításai szerint a tíz év alatt a születés hányada évi átlagban 53,8 ezrelék, a halálozás hányada pedig 44,7 ezrelék volt. A következő évtizedekben jelentősen javultak a halálozási, elsősorban a gyermekhalandósági mutatók, és a még mindig magas születésszám következtében felgyorsult a lakosság növekedése. A huszadik század első évtizedében Gútán az élveszületések évi átlaga 46,7 ezrelék volt, a halálozás viszont 26,9 ezrelékre csökkent.409 Keszegfalván 45,0 és 19,4, Naszvadon 45,1 illetve 30,4 voltak ezek a mutatók. Martos a megye egyik legalacsonyabb születésszámát produkálta (31,1 ezrelék), a halálozás is az egyik legalacsonyabb volt (21,3 ezrelék). Martos esetében a számokból elénk rajzolódó kép még 406 A katolikus és a református lakosság számának alakulásában mutatkozó különbségekre három szomszédos kisalföldi falu vonatkozásában Kálmán Béla is rámutatott. L. Kálmán Béla: Naszvad, Imely és Martos élete a népmozgalmi adatok tükrében. Kisalföldi Közlemények I. 1. szám. Érsekújvár, 1943. 407 Farkas Benő: Guta mezőváros egészségügyi viszonyai. Egészség, 1890. 4. sz. 117-126. p. 408 Farkas B.: i. m. 409 A magyar szent korona országainak 1901-1910. évi népmozgalma községenkint. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 46. kötet. Budapest, 1913. 100
