Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
- II. József kísérletét nem számítva - az 1830-1840-es években kezdtek nagyobb számban létrehozni Magyarországon, akkora kifejezetten felvilágosodás-és magyarosodáspárti községek. Az ortodox irányzat sokáig elzárkózott a világi oktatás bevezetésétől, majd mégis kiépítette saját iskolahálózatát: ha már elkerülhetetlen, akkor saját iskolákban tanuljanak gyermekeik, ne más felekezetű vagy állami intézményekben. Felsőszeliben 1880 táján alapították az állami felügyeletű, magyar tannyelvű, vallási és világi tárgyakat egyaránt oktató zsidó elemi iskolát; Schönberger már ennek volt a tanítója. A rendelkezésünkre álló adatok szerint az iskolában mindvégig osztatlan tanítás folyt, a kezdetben négy, majd öt, végül hat évfolyam gyermekeit egy tanár oktatta. A gyermekek létszáma 1922-ben 32 fő, 1944-ben 45 fő volt.22 Az 1910-es évek végén és az 1920-as évek elején Varga Izidor volt a tanító, az 1930-as évekből pedig Berger Helena és Reisner Zoltán nevét ismerjük.23 Érdekes epizód a közösség belső viszonyai szempontjából, hogy az 1930-as években éles vita bontakozott ki az új sakter alkalmazása, annak megfelelő halakhikus felkészültsége körül. A közösség tagjai közötti megosztottság olyan mély volt, hogy ellehetetlenítette az intézmények működését is. Végül az ortodox hitközségek szervezetének pozsonyi központja (Ortodox Iroda) kellett, hogy közbeavatkozzon, és Ehrenfeld Simon személyében egy megbízottat küldjön a hitközség irányítására.24 Erről a megosztottságról számol be az 1934 és 1938 között Felsőszeliben élő Eilender család egyik tagja. Visszaemlékezése szerint ekkor két sakter működött a településen: Öhlbaum Ignác, akihez a Müller és a Schwartz család tagjai jártak és Krakauer József, akit a Krakauerek láttak el munkával.25 Hogy a konfliktus mögött valójában mi állt, más családok hogy foglaltak állást (foglaltake), csak találgathatjuk. Elképzelhető, hogy csupán két kiterjedt és befolyásos család, a Müllerek és a Krakauerek személyes ellentétéről volt szó, de néhány apróbb momentum arra utal, hogy az ellentétnek ideológiai töltete volt. Míg a Krakauerek a legszigorúbb és a legkonzervatívabb ortodoxia pártján álltak, addig a Müllerek nyitottabbak, a kulturális közeledésben előrehaladottabbak voltak. Erről tanúskodnak a már említett magyar és héber kétnyelvű sírköveik, melyeket a húszas években Alsószeliben állítottak, a magasabb világi iskolázottságot megkövetelő munkakörben, könyvelőként dolgozó Müller Henrik (1894-1944), és ezt sugallják az alább ismertetett népszámlálási adatok is. A Schwartz családról pedig azt jegyezhetjük meg, hogy legidősebb fiuk, Schwärzt Árpád (1896-?) az egyetlen, akiről tudjuk, hogy 1922-ben nem a szlovák, hanem a magyar állampolgárságot választotta (optálta).26 A konfliktus a vezető pozícióknak a két tábor közötti megosztásával jutott nyugvópontra. Az 1944 áprilisában a német hatóságok rendelkezése nyomán a Magyar Zsidók Központi Tanácsa által készített összeírás szerint a hitközség elnöke Krakauer Lipót (1894-1944) lett.27 Anyakönyvi bejegyzés alapján tudjuk, hogy Krakauer József 1941-ben 22 Pokreis Hildegards: Elemi oktatás a Mátyusföldön. In Bukovszky László (szerk.): Mátyusföld II... 274. p. 23 Varga Izidort 1918, 1920 és 1923-ban született gyermekei révén anyakönyvi bejegyzésekből, a másik két nevet Ružena Deutchová visszaemlékezéséből ismerjük. 24 Home Saliby. In Büchler, Y. R. - Shahak, R. - Fatran, A. (eds.): Pinkasz ha-kehillot... 165. p. 25 Martin Koréok interjúja (2004. október, Galánta) olvasható a Centropa. A Jewish Witness to a European Century honlapján (www.centropa.org, Slovakia menüpont). 26 Felsőszeli születési anyakönyv, 1896/103. 27 Schweitzer József-Frojimovics Kinga (szerk.): Magyarországi zsidó hitközségek 1944. április. A Magyar Zsidók Központi Tanácsának összeírása a német hatóságok rendelkezése nyomán. I. Adattár. Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1994, 215. p. 71
