Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
hittanítóként is működött, Öhlbaumot pedig 1938-ban helyettes rabbiként, majd 1941- ben már rabbiként tüntették fel. Glattstein királyhelmeci rabbi említett döntvénytára, az Öhlbaumhoz címzett válaszokban szereplő megszólítások is megerősítik, hogy Öhlbaum dajjan u-more (bíró és tanító), illetve a rabbi tisztjét töltötte be.28 Az 1944-es összeírás viszont azt közli, hogy a községnek már nincs rabbija. Népszámlálási és választási statisztikák Az Osztrák-Magyar Monarchia statisztikáiban a zsidó népesség felekezeti kategóriaként jelent meg, önálló anyanyelvi (nemzetiségi) csoportként még a jiddis anyanyelvűeket sem tekintették, mivel a jiddist nem is kezelték önálló nyelvként. így a zsidóság a német, majd egyre inkább a magyar anyanyelvűek táborát gyarapította, és ez nagyon is érdeke volt a magyar hivatalos köröknek. Ezzel a gyakorlattal ellentétben a két világháború közötti Csehszlovákia (Romániához és a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz hasonlóan) az 1920. évi alkotmányban nemzetiségnek ismerte el a zsidóságot. Az ekkor készült összeírások nem az anyanyelvre, hanem a nemzetiségre voltak kíváncsiak, s bár az útmutatók szerint ezeknek általában egybe kellett esniük, épp a zsidók esetében ettől eltekintettek: ők anyanyelvűktől függetlenül vallhatták magukat zsidó nemzetiségűnek.29 E mögött az új államhatalomnak az a törekvése állt, hogy a zsidókat „leválasszák” a magyarságról, hogy ezáltal a magyar kisebbség számát, arányát csökkentsék. A zsidó nemzetiség választása ebben a kontextusban az új államhatalomhoz való lojalitás kifejezése volt. Az adatok értékelésekor két további szempontot érdemes megfontolni. Egyfelől azt, hogy a trianoni Magyarország zsidókkal szembeni diszkriminatív politikája elidegenítőén hatott az utódállamok magyar anyanyelvű zsidóságára, másfelől pedig azt, hogy az elcsatolt területeken többségben voltak az ortodox (és haszid) közösségek, az ő szellemi vezetőik a zsidóságot a hagyományokból táplálkozóan is népnek és nem csupán vallásnak tekintették, csak ennek kifejezésére a dualizmus kori népszámlálások nem adtak módot. A két Szeli népszámlálási adatai, a magukat zsidó nemzetiségűnek valló izraelita vallású lakosok arányának erős növekedése (a magukat magyarnak vallók csökkenése) 1921 és 1930 között, megegyezik azzal, amit a Felvidék összesített statisztikái mutatnak. Amire mégis érdemes felfigyelnünk, hogy ez a folyamat Alsószeliben 1921-ben még nem mutatkozik meg. 1. táblázat A két Szeli népszámlálási adatai az izraelita vallás és a zsidó nemzetiség tekintetében Izraelita vallású Zsidó nemzetiségű% 1921 Alsószeli 30 0 0,0 % Felsőszeli 158 88 55,6 % 1930 Alsószeli 32 29 90,6 % Felsőszeli 153 140 91,5% 28 Glattstein, Joel Zeev Wolf: Szefer seelot u-tesuvot nahalat Joel Zeev. 1.1, m. no. 30 és 56. A másik döntvény azt tárgyalja, hogy kósernak tekinthető-e egy olyan liba, amelynek utólag, már a főzés során találtak bizonyos sérülést a gégecsövén. 29 A rendelet szövegét is idézi Kepecs József (szerk.): A Felvidék településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) megoszlása 1880-1941. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal, 1995, 12-13. p. 72
