Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
Ezek után újra fel kell tennünk a kérdést, miért nincs neve a halva született gyermekeknek. 1. Azért, mert régen az ilyenek eleve nem lettek/nem lehettek megkeresztelve, mert világra jövetelük pillanatában már nem éltek. 2. A keresztények számára a keresztnév volt az elsődleges név. Az egyház azt mindig is kitüntetetten kezelte, hiszen arra emlékeztette az embert, hogy az illető a keresztség szentségének felvételekor valamilyen védőszent oltalma alá került. A családnév a keresztény szellemű európai kultúrkörben ehhez képest csak másodlagos elem volt: általában manapság is az apáról van származtatva, házasságon kívül születetteknél a (leány)anyáról. Mint ilyen, kevésbé volt fontos az egyháznak. A családnév másodlagossága magyarázza többek között, miért csak keresztnevüket használják bizonyos helyzetekben kortárs egyházi méltóságok, elhagyva onnan családnevüket. Vagyis a halva született gyermekkel kapcsolatos eljárás mögött joggal feltételezhetünk ilyen, ma már kövületnek számító megfontolásokat. Eszerint a halva született magzatokat mindig is nyilvántartották, de nem volt, nem lehetett keresztségben elnyert nevük. A családnevük pedig valamelyik felmenőjükről volt származtatva. A fenti érveket annyival toldhatjuk meg, hogy a keresztnevet a szülők általában előre, már a gyermekáldás várásakor eltervezték. Ez az esetek többségében akkor is így volt, ha abban az időben a leendő utód nevének kigondolását, megválasztását külsőségeiben nem lebegte körül olyan nagy kultusz, mint manapság. Vagyis a szülők a gyermekáldást általában kész keresztnévvel várták. Persze a névválasztást nagyban befolyásolták a mikro- és makróközösségben élő szokások, nemzedékről nemzedékre öröklődő íratlan szabályok. Más érv is szól amellett, hogy a születendő gyermeket többnyire kész keresztnévvel fogadták. Gondoljunk csak azokra az esetekre, amikor a családban az időközben elhunyt azonos nemű gyermekekre testálták ugyanazt a keresztnevet mindaddig, amíg nem lett annak életben maradt továbbvivője. Az már más kérdés, hogy ilyenkor többnyire az azonos nemű szülő keresztnevének továbbvitele volt a cél. Ezek után megállapítható, hogy elvileg a halva születetteket sem jellemezhetjük teljes névtelenséggel, még akkor sem, ha a statisztikák összeállításakor a gyakorlatban az egyszerűség kedvéért ezt diktálta és diktálja a szakembereknek a kialakult névtani szokásjog. A fentebb elmondottak figyelembevételével indokoltnak tartom az általam készített statisztikákban az összes bejegyzést figyelembe venni. Viszont azt is szükségesnek látom, hogy összesítsük a halva született és az időközben elhalálozott személyek statisztikai adatait. Ezeket az összesítéseket a statisztikákat tartalmazó fentebbi alfejezetekben közlöm. Ez utóbbiakból mellesleg egyéb, a népességgel kapcsolatos mutatókra is következtetni tudunk. A hosszadalmasnak tűnő felvezetés után vessünk egy pillantást a két település családnévállományának etimológiai összetételére! 12. táblázat A két településen anyakönyvezet családnevek 1918-1938 közötti etimológiai megoszlása Alsószeli Felsöszeli Db % Db % Magyar 886 70,43 1743 72,72 Szláv/szlovák/cseh 186 14,79 379 15,81 Német 135 10,73 118 4,92 Magyar-szlovák 47 3,74 wT 6,13 Egyéb, bizonytalan 4 0,32 Í71 0,54 Összesen 1 258 2 397 40
