Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
vekben használatos tartalmaknak. Jelen tanulmányban is ebben az értelemben fogom használni. A családnév kifejezés a magyarban közkeletű felfogás szerint a német Familienname tükörfordításaként született. Terminológiailag a szlovákban a priezvisko, a csehben a prQ- mení feleltethető meg neki. Hajdú Mihály hívja fel a figyelmet arra, hogy az angolban is két, sokszor szinonim kifejezés használatos: a family name és surname. Az első pontosan megfelel a német Familienname és a magyar családnév kifejezések fogalmi tartalmának. Az utóbbi ’népszerű vagy állandó ragadványnév’ és 'második keresztnév' jelentésben egyaránt használatos (vö. Hajdú 2003: 732). A másik, amiről a téma taglalása előtt szólnunk kell, az a családnévképzés. Magának a fogalomnak a tartalma azt sugallja, hogy ez csak képzők segítségével történhet. Ez azonban nem így van. Családnévképzésről akkor beszélünk, amikor valamilyen más funkciójú nyelvtani kategória átlép a családnevek körébe. Ilyen értelemben családnévképzésnek számít az is, amikor pl. a kertész, kocsis, kovács, juhász; cseh, horvát, lengyel, tót stb. köznevek mindenféle képző nélkül tulajdonnevesülnek, de ezzel illetjük a szavajárások családnévvé alakításának műveletét is (pl. szik. Očenáš < Otče náš 'Mi Atyánk’). Ugyanígy a becenevek hajdani funkcióváltásának műveletét is e fogalom alá soroljuk be. Ennek szemléltetésére vegyük a Ják családnevünk képzését! Ennek alapját a keresztségben elnyert Jakub név jelenti. Ez kedveskedő, becéző funkcióban Ják alakú becenévvé vált. A többelemű névrendszerben azonban változatlan alakkal jelzői funkciót is elláthatott. Ha ez az eredeti motiváció elvesztése ellenére öröklődővé vált, tehát a leszármazottak is viselni kezdték, akkor ez esetben családnévről beszélünk. Maga a művelet pedig a családnévképzés fogalomkörébe tartozik. A folyamatot leegyszerűsítve így szemléltethetjük: Jakub (keresztségben elnyert név) > Ják (becenév) > Ják (családnév). Ugyanez szorosabb értelemben vett képzőkkel is megtörténhet. Ezekből azonban nagyon keveset tartunk nyilván. Sőt még az sem biztos, hogy magának az adott családnévnek a képzése is éppen ezzel történt, s nem arról van-e inkább szó, hogy a kérdéses képző még a családnévvé válás előtt járult a tőhöz (vö. Hajdú 1994: II, 72-73; Vörös 2004: 147-148; 2006). Ezzel a problémával szembesülünk az -i képzős, tehát birtok, lakó- vagy származási helyre utaló családneveink esetében. Könnyen meglehet, hogy először jött létre pl. a Szerdahely tulajdonnévből a szerdahelyi melléknév, s csak aztán vált ez utóbbi családnévvé. De az is elképzelhető, hogy egyik Szerdahelyi családnevünk az előbb említett módon jött létre, a másik meg úgy, hogy egy lépcsőben keletkezett a Szerdahelyi családnév: közvetlenül a településnévből hozták létre -/ képzővel. Ugyanezekkel a problémákkal szembesülünk a csehben és a szlovákban. Egyértelműen családnévképzésnek tekintjük az ún. patronimikum-képzős alakokat, amelyeknek terminus technikusa a laikus számára azért megtévesztő, mert a magyarban hajdan a névhez kapcsolt birtokjellel hoztuk őket létre. A mi anyagunkban is találkoztam ilyennel, s nagyon tanulságos az anyakönyvek lapjain fellelhető alakváltozatainak összevetéséből levonható következtetés. A szóban forgó névegyed két alakban bukkant fel a vizsgált időszakban: Ambrózai ~ Ambrózi. A nyelvész számára nyilvánvaló, hogy a második tekinthető „szabályosnak”. Ebben egy olyan névképzés rejlik, ahol az ún. apanévhez - / alakban megőrződött-é patronimikum-képző járult. Az -/ birtokosképző régtől homonim az -i származási helyre utaló képzőnkkel. Amikor tehát valaki az etimologikus Ambrózi-1 elkezdte Ambrózai-nak használni és/vagy írni, az analógia alapján abban a tévhitben élhetett, hogy ez a név is származási helyre utaló képzőt tartalmaz. Szeli forrásaimban az említett ingadozást a női nevekben is megfigyelhetjük: Ambrózi»ová ~ Ambrózai*ová. Ebből 36
