Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Gazdasági átalakulás, megélhetési lehetőségek
segítség formájában. Kezdetben, 1993-1999 között, míg a munkahelye megvolt, a mezőgazdaságban végzett munka csak mellékfoglalkozásnak, másodállásnak számított. 8 -10. A P. családban három nemzedék alapozza megélhetését a gazdálkodásra, a mezőgazdaságra. Az apa a gabonatermesztésre specializálódott, fia pedig a zöldségtermesztésre. Emellett állatokat, hízódisznókat is tartanak. P. T. Komáromban mezőgazdasági technikumot végzett, ez is indokolja, hogy a gazdálkodás mellett döntöttek. A zöldségtermesztés szerepe: Kezdetben, 1993 körül is termeltek zöldséget, a gabona mellett leginkább paprikát. Nem vártak tőle komoly bevételt, de aztán „széjjelfutotta magát”. Miután P. T. megnősült, komolyabb szerepe lett a paprikatermesztésnek, mert ő erre alapozta a megélhetésüket. De ezután sem önállósult teljes mértékben. Csak paprikával foglalkozni szerinte nem éri meg, nagyon kockázatos az olcsó felvásárlási árak miatt. Tavaly kb. 200 mázsa szabadföldi uborkájuk maradt betakarítatlanul, mert 1-1,5 korona között volt a felvásárlási ára. Ilyen esetben a betakarítás maga ráfizetés, kiadásként jelentkezne, az anyagiak szempontjából akkor jobb, ha nem takarítják be. Különösen igaz ez, ha a betakarítást a megszokott formában oldanák meg, segéderővel, 8-10 fizetett munkással. Máskor a karfiolnak volt olyan alacsony az ára, hogy 20 ezer fejet beszántottak. Nagyobb hasznot hozott zöldtrágyaként. Három évvel ezelőtt (tehát 2004-ben) a káposzta volt ilyen, a kiskereskedelmi ára 1 korona volt, a felvásárlók szinte semmit sem fizettek érte. Már-már rendszeres, hogy minden évben van egy olyan növényfajta, amelynek nincs ára. Általában abból a növényből, amelyből az előző évben sok termett, a következőben hiány lesz. Ezek között a végletek között mozogva kell valamiféle egyensúlyt, középutat találni ahhoz, hogy a gazdálkodás sikeres, a gazdasági év haszonnal záruló legyen. Ez az oka annak, hogy Alsószeliben rajtuk kívül csak egy család foglalkozik zöldségtermesztéssel, holott 10-20 évvel korábban majdnem minden család kiegészítette vele a megélhetését. A faluban akkoriban 20-30 hektáron termesztettek zöldséget szabadföldön, amellett fólia is volt szinte minden kertben. Még öt évvel ezelőtt is lényegesen kedvezőbb volt a helyzet, de aztán a nagykereskedők, a külföldi áruk forgalmazói betörtek a piacra, és esély sincs arra, hogy velük felvegyék a versenyt. 1989 előtt a Kiskertész Szövetség és az állami garantált árak nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a zöldségtermesztés népszerű és elterjedt volt Alsószeliben. Manapság a piaci kiszolgáltatottság nemcsak a termelőket, a vásárlókat is rosszul érinti, ugyanis míg a felvásárlási árak irreálisan alacsonyak, az eladási árak a korábbiak tízszeresei. A felvásárlói elvárások abban a tekintetben sem reálisak, hogy főidényben a külsőre szép zöldségen kívül semmi mást nem keresnek és nem vásárolnak fel, akkor sem, ha minőségileg a kevésbé tetszetős sokkal jobb áru. Főidény után, ősszel viszont ismét tapasztalható a kereslet fellendülése, de ez már nem a szép, hanem az olcsó zöldséget célozza meg. 1989 előtt 3 fóliája volt, egyenként 50 m hosszúk. Ma az így termelt zöldséget nem lehetne eladni, most csak palántanevelés céljából van egy fóliasátruk. A felvásárlókat az említettek miatt igyekeznek elkerülni, közvetlenül a kereskedőknek adják el az árujukat. Más járásbeli kereskedőkkel is van ilyen kapcsolatuk. A kereskedők megrendelik a fajtát, mennyiséget, időpontot egyeztetnek, általában el is szállítják az árut. Azokból, amelyek tartósak, elállóak, bizonyos mennyiséget tárolni is tudnak és még később, télen is el tudják adni. Minden zöldség esetében arra törekszenek, hogy folyamatosan, a teljes idényben legyen eladható termésük. Nagyon „érzékeny" zöldségeket is termesztenek, pl. karfiolt, több fajtát is. 199
