Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Gazdasági átalakulás, megélhetési lehetőségek
tésben van szükség. Turistaszezonban az udvarukról is árul zöldséget, ugyanis a főút mellett laknak. A zöldség vásárlói egyébként sem a nagy-, sokkal inkább a kiskereskedők. Tőlük vesznek fel megrendeléseket, s a termesztett fajták kiválasztását is az igényeikhez igazítják. A gazdaság adminisztrációja azonban nem a feleség feladata, ezt könyvelővel végeztetik. A statisztikai hivatalnak szóló nyilvántartást azonban P. M. maga vezeti, ő maga küldi havonta az állattenyésztésről, félévente a növénytermesztésről szóló adatokat. Az állatok gondozása is elsősorban az ő feladata, de kisebb mértékben a fia is besegít. A gabonatermesztés nem igényel egész évben intenzív, mindennapos munkát, a vetésen és az aratáson kívül minden más egy-egy napig tart csupán. Ezért lehet összeegyeztetni a zöldségtermesztéssel és az állattenyésztéssel is. Az állattenyésztés napi 3-4 órás állandó elfoglaltságot jelent. Zöldségtermesztés: Az ültetéshez és a betakarításhoz szükséges 7-10 ember ismerősök, régi kollégák, rokonok közül kerülnek ki. Nagyon kevés van olyan közöttük, akinek a munkájáért fizetni kell, segítségük sokkal inkább a kölcsönmunka, a visszasegítés kategóriájába tartozik. Vannak olyan asszonyok is, akiknek fizetnek, rájuk akkor van szükség, mikor nagyon gyorsan kell nagyon sok termést betakarítani. Tavasszal két hétig tart az ilyen „munkás” időszak, ültetés, vetés. Mégis az az általános, hogy munkával fizetik vissza: szántással, vetéssel, fuvarozással. Ez a visszasegítéses forma a gazdaság állandó jellemzője, kezdettől fogva így van. A régi kukoricafosztáshoz hasonlatosnak gondolják. Rokonok, testvérek zöldséget, terményt visznek, mindig, mikor szükségük van rá, és azt, amire szükségük van. 7. Bevétel a termény (gabonafélék), a zöldség és a sertések eladásából van. Kiadást jelentenek az állattenyésztésben a tápok, vitaminok beszerzése. A szántóföldi termesztésben a vetőmag, műtrágya, az aratás munkája, a gépek karbantartása és az üzemanyag jelentkezik költségként. A zöldségeknél még az öntözés, és mivel a zöldség termőhelyén 90%-ban istállótrágyát használnak, időnként az is. Tömör összevetés: 1 mázsa búza ára 320 korona, ennyiért lehet eladni. 45-50 mázsa terem a gazdaságban évente, ez 15 000 korona bevételt jelent. 260 kg-t elvetnek, 1100 korona egy mázsa vetőmag. (2860 koronába kerül a vetőmag összesen.) Mélyszántás esetén a szántás üzemanyag-szükséglete 25 liter nafta. Ez 30 koronájával 750 korona, de inkább már 40 koronát lehet számolni az üzemanyagért. A vetés és a szántás együtt 5000 korona ráfordítást jelent. Ehhez jön a permetezés, az aratás, ha költségkén jelentkezik, 2000 korona hektáronként. Ha 50 mázsás a hektárhozam, akkor van haszon rajta, de ha csak 40, akkor a kiadás szinte egyenlő a bevétellel. A gabonát sem tudják kenyérgabonaként értékesíteni, mert a manapság elvárt minőséget nem tudják elérni. Rosszabb év esetén az éves haszon több mint felét vissza kell forgatni a gazdaságba (ebben az üzemanyag költsége is benne van). Fontos, pozitív adottsága a gazdaságnak, hogy P. M. tanult szakmája szerint mezőgazdasági gépszerelő, így a gépek többségét saját maga javítja, tartja karban. Gépeik közül a nagyobbakat - pl. a traktorokat - használtan vették, és már a vásárláskor beleszámították, hogy majd saját erőből fogják javítani. 20-30 000 koronánál nem drágább gépeket vettek csak úján, a többit használtan. Ezt az adottságot a nyereségek közé kell számítani. Ezzel is spórolnak, és számításaik szerint ennek a megtakarításnak elég jelentős súlya van a gazdaságban. 1999-ben szűnt meg P. M. korábbi munkahelye, ahol mint mezőgazdasági gépszerelő dolgozott. Ebből az időből származnak azok a kapcsolatai, amelyek miatt másoknak is javít gépet ma is, de nem rendszeresen, inkább csak 198
