Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Történelem és emlékezet a lokális közösségépítésben
tokot kaptak Dél-Szlovákiában. Később ezt a tisztséget Magyarországról áttelepült szlovákok is betölthették. Alsószeliben 1945. március 6-tól április 15-ig tartott a helyi kommunisták közül kinevezett vezetőség (Borma József, Kajos Sándor, Kozmér István, Seszták Sándor, Szaller Jenő, Takács Dezső, Varga Sándor, Virág Sándor) működése. Ettől a naptól kezdve 1945. október 18-ig Ján Medovarský jugoszláv repatriáns család tagja töltötte be ezt a tisztséget. Az alsószeli pártszervezet vezetősége azonban augusztus 16-án feljelentést tett Medovarský ellen. A feljelentés szerint ez a nagybirtokos család (három testvér) nemcsak Úrföldön rendelkezett mezőgazdasági földterülettel (250 kataszteri holddal, amelyben 130 k. holdat bérbe adtak), hanem Alsószeliben is hasonló nagyságú birtoka volt (Pálffy birtok Elővérmajorban). Az igaz, hogy ennek a birtoknak, valamint az alsószeli henger- és műmalomnak a nemzeti gondnokaként működött s nem volt a birtokosuk. Nagyobb bűne azt volt, hogy a kiutalt élelmiszereket (például a sót, cukrot) nem kapta meg a falu lakossága. Konkrétan azt is a szemére vetették, hogy 1945. március 30-a után két hétig Úrföldön rejtegette Salamon Jánost, a felsőszeli csendőrőrs parancsnokát. A kihallgatáson Medovarský azzal védekezett, hogy a parancsnok hat évig barátságosan viseltetett a környék szlovák lakosságával szemben, és tudomása volt 35 szlovák katonaszökevény, illetve szlovák partizán úrföldi tartózkodásáról, mégsem tett feljelentést ellenük.7 A BMH 1945. november 8-án ideiglenes hatállyal a komisszári teendők ellátásával Alexander Rybnikár belső telepest, alsószeli lakost bízta meg, aki Újszabadiból (Nová Lehota) érkezett a faluba s a helyi „magyar politikai bűnösöktől” elkobzott birtokok nemzeti gondnokaka volt. Rybnikár nevével 1946 tavaszán már nem találkozunk. Funkcióját Vavrinec Tomaóek kőművesmester vette át Galántáról, aki beszélt magyarul s nem lépett fel kemény emberként. 1946. november 7-én aztán a szulyóváraljai Štefan Boškó lett a komisszár, aki belső telepesként a szlovák nemzeti felkelésben való érdemeiért jutalmul megkapta a falu legnagyobb vendéglőjét, a Bondor-féle kocsmát. Utóda 1948 februárjától, a kommunista hatalomátvételtől Pavol Dudáš Magyarországról áttelepült szlovák ember, aki 1949 tavaszától az alsószeli Helyi Nemzeti Bizottság első elnöke lett. Péley- Prerovský Dominik községi jegyzőt még 1945 júniusában felfüggesztették állásából. A községi hivatalban dolgozott még Csemez Piusz Árpád 1929-től, 1943-tól Kozmér Lajos és 1945-től Ján Fortuník Štefaníkovóról. Felsőszeliben Dobosy Géza 1945 augusztusáig töltötte be a községi bíró, majd a komisszár szerepét. Augusztus 23-án már Medovarský írja alá a dokumentumokat, s 1946. január 28-án Ján Pavlov Felsőszeli komisszárja; Medovarský és Pavlov úrföldi kolonisták voltak. Őket egy Boškó nevű szulyóváraljai partizán, majd 1949 februárjában Pavol Divióan Magyarországról áttelepülő szlovák követi, aki áprilistól a falu helyi nemzeti bizottságának első elnöke lett.A komisszárok feladata volt a BMH által kért összes névjegyzék (javaslat) összeállítása s a falu életének az irányítása a dekrétumok szellemében.8 Az első törvények, rendeletek az új állameszmék szolgálatában A BMH a komisszárokat vagy a helyi komisszariátusok kollektív intézményét nap mint nap újabb feladatokkal halmozta el. Részletes alapossággal kellett felmérniük a település 7 PÁLVF, ONV Galanta, 14409/1948. 8 ONV Galanta, č. 8-17.459. 130
