Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Történelem és emlékezet a lokális közösségépítésben
tudom mondani, hogy a fölvidékiek nagyobbik része itt, Tolnában jól járt. Az öregek többsége viszont nem tudott belenyugodni abba, hogy nekik el kellett otthonról jönniük. A csehek azt hitték, hogy a háború után mindent megtehetnek velünk, de nem volt igazuk. A lakosságcsere szerintem gazemberség volt. Mert azok a szlovákok, akik odakerültek Szélibe, azok nem a maguk feje szerint döntöttek, rábeszélték őket. Tiszta politika volt, hogy ők odamentek, sokan nem is voltak parasztok, így aztán a legtöbb ott is hagyta Szélit s bementek a városokba, a gyárakba. Ez az egész tehát nagyon nagy igazságtalanság volt, mert hisz mink ezer évig magyarok voltunk. Minket az ország hagyott el, ottmaradtunk a cseheknek, s mikor jönnünk kellett, akkor nem önszántunkból hagytuk el a szülőföldet. Persze az idő sok mindent betemet, a második és a harmadik generációnak már nem fájnak az emlékek. Az öregek meghalnak, az újabb generációk pedig lassan mindent elfelejtenek. Mink meg itten végül is otthonra találtunk..."63 A két Szélibe betelepített tótkomlósiak emlékezetében a lakosságcsere természetesen sok mindenben más képet mutat a lakosságcsere lefolyásáról, következményeiről. (Erről llyés Zoltán tanulmánya ad részletesebb képet.) Az azonban a legtöbb szlovák áttelepülő visszaemlékezéséből is kiderül, hogy a masszív csehszlovák propaganda ellenére ők, akik az áttelepülésre „önként" jelentkezhettek, szintén megszenvedték saját magyarországi szülőföldjük, rokonságuk elhagyását. Döntésüket sok esetbe megkönnyítette, hogy több ezer ember számára a „repatriáció” elsősorban új gazdasági, egzisztenciális lehetőséget jelentett.64 A tótkomlósi elit egy része ténylegesen hitte, hogy a Szlovákiába való „hazatelepülés” a történeti igazságtétel része, azaz hogy erkölcsileg indokolt a mátyusföldi magyarokkal való ház- és földcsere.65 Ugyanakkor a lakosságcseréből adódó korabeli konfliktusok emlékei is élénken élnek a szlovák telepesek emlékezetében.66 67 Závada Pál felsőszeli szlovák telepesek körében készült dokumentumfilmje egyebek közt a beváltatlan ígéretekre és reményekre, a csalódásokra is rámutatott.57 Nemcsak arról volt szó a telepesek első nemzedékénél, hogy a mátyusföldi etnikai térben valójában még inkább magyar közegbe kerültek, mint amilyet Magyarországon otthagytak. Sokkal inkább a kommunista fordulat után radikálisan megváltozott csehszlovák politikai közeghez való integrációjuk ütközött komoly akadályokba. A tótkomlósihoz hasonló almáskertek sikertelen felsőszeli telepítésének történetén keresztül a dokumentumfilm arra is rámutat, hogy az otthonról hozott kulturális, társadalmi minták milyen nehezen ültethetőek át egy másik, idegen, az előzmények és következmények miatt ellenséges közegbe. Azok, akik Dél-Szlovákia etnikai homogenizációját szorgalmazták, megtervezték, majd hatalmi eszközökkel megpróbálták véghezvinni, nem számoltak azzal, hogy a kitelepítettek és a helyükre települők nem holmi sakkfigurák, hanem történetileg, érzelmileg és társadalmilag meghatározott emberek. Családi és rokoni kapcsolatok tízezrei szakadtak szét, s hosszú éveken keresztül esély sem volt a közvetlen kapcsolatfelvételre. 63 Uő. 64 Paríková 2001: 76-79, 122-125. 65 Paríková 2001:126-129; Bobák 1996: 84-86. 66 A. Hajtlerová Alsószeli, http://www.youtube.com/watch?v=sSZoODJ_OB4 67 Závada 1992-1998. 118
