Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)

Történelem és emlékezet a lokális közösségépítésben

társa jelentette meg a témakör 1989 utáni első feldolgozását, mégpedig az 1945-1948 közötti csehszlovákiai nemzetiségi kérdéskör egészét áttekintve.13 Az 1990-es évek elején készült el Július Baláž, a prágai Hadtörténeti Múzeum igazgatójának eddig nem publikált disszertációja a csehszlovákiai magyar kérdés kormányzati és pártpolitikai kezeléséről.14

Štefan Šutaj kassai történész több nagyon fontos szlovák nyelvű munka szerzője. Közülük az első a reszlovakizációról adott alapos és kritikus elemzést. A szerző 1993-ban jelentette meg összefoglaló áttekintését a magyar kisebbség 1945-1948 közötti helyzetéről, s ugyanabban az évben jelent meg kismonográfiája az 1949. évi déli akció történetéről.15 Ezen kívül Šutaj több tanulmányt is közölt a szlovákiai magyarok jogfosztottságának különböző részkérdéseiről. Ezekből ad válogatást a 2008-ban Budapesten megjelent magyar nyelvű tanulmánykötete.16

Erősen csehellenes és antikommunista alapállásból írta meg jól dokumentált, több kérdésben pontosan fogalmazó, sok helyen azonban nemzetileg erősen elfogult könyvét Ján Bobák.17 Korábbi tanulmányai, könyvei folytatásaként jelentette meg Dagmar Čierna- Lantayová összefoglaló munkáját a cseh-szlovák-magyar kapcsolatok 1938 és 1948 közötti történetéről, amelyben a kisebbségek kérdését mint az államközi viszony egyik fontos, de szerinte nem feltétlenül meghatározó komponensét mutatja be.18

Ezekhez a szlovák szerzők által az elmúlt tíz évben készített munkákhoz sorolhatjuk még Alena Bačová könyvét az etnikai identitás és a történeti változások összefüggéseiről, amelyben egyebek közt éppen az 1945-1948 közötti változásoknak a többségi és kisebbségi népesség körében máig tovább élő hatását is vizsgálja a szerző.19 Magdaléna Paríková szlovák etnológus a dél-szlovákiai községekbe telepített magyarországi szlovákok közt végzett kulturális antropológiai kutatásokat.20

Igen gazdag a kérdéskör diplomáciatörténeti irodalma. Mindenekelőtt Fülöp Mihálynak a párizsi békeszerződés történetét feltáró monográfiáját, Balogh Sándor, Tóth Ágnes, Vida István munkáit, illetve Karel Káplánnak, Milan Churáňnak a potsdami konferencia csehszlovák követelésekkel kapcsolatos állásfoglalását vizsgáló munkáját kell megemlítenünk. Forrásértékűek Kertész István visszaemlékezései. Az 1990-es évek elején magyarul is megjelent Daniel M. Krno csehszlovák békedelegátus 1947. évi könyve a párizsi békekonferencián lezajlott magyar-csehszlovák tárgyalásokról, vitákról. A német szakirodalomban szintén a diplomáciatörténeti összefüggések kerültek előtérbe.21

A legátfogóbb monográfiákat Vadkerty Katalin készítette a szlovákiai magyar közösség 1945-1948 közötti történetéről: a reszlovakizációról, a csehországi deportálásokról, valamint a belső telepítésekről és a lakosságcseréről. A három kötetet a pozsonyi Kalligram

13 Kaplan 1990; 1995.

14 Baláž 1991.

15 Šutaj 1991; 1993; 1993a; 2004. Šutaj - Mosný - Olejník 2002. Štefan Šutaj a szlovák történetírásban elsőként végzett szisztematikus történeti forrásfeltáró munkát, s könyveiben a források alapján rekonstruált eseményeket értékeli tárgyilagosságra törekedve. Alapvetően kritikusan értékeli a kisebbségek nélküli nemzetállam kiépítésére törekvő cseh és szlovák elit célirányos nacionalista politikáját.

16 Šutaj 2008.

17 Bobák 1996.

18 Öierna-Lantayová 1992.

19 Bačová 1996.

20 Paríková 2001.

21 Fülöp 1994; Kertész 1995; Krno 1992; Tóth 1995; Vida 1985 etc.

107