Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Németh Péter: A falu és a nagytárkányi család a középkorban
tudunk, de a peres felek már a következő évben egymást kölcsönösen nyugtatják Anna leánynegyede, hozománya és nászajándéka megfizetése felől.63 1426-tól hosszú évekre elnyúló perek sora veszi a kezdetét. Az évben Megygyesi (Káliói) István fia: László öt leánya (Katalin, Tárkányi Miklós felesége; nővére, Dorottya, Kaszonyi „Pogány” Domonokos felesége és a másik Dorottya, Atyai László felesége, továbbá Erzsébet és Potenciana hajadonok) kérik részüket nagybátyjuktól, Zsigmondtól minden birtokból.64 A káliói Lőkös-ágnak, Miklósnak és fiainak a birtokaik megvédésére indított viszontkeresete még 1432- ben is döntésre várt a király és az országbíró előtt.65 1427-ben ugyancsak az öt leány kéri a Csarnavodaiaktól apai nagynénjük, Anna, Csarodai Tamás fia: Mihály felesége hozományát és nászajándékát.66 Az öt leány unokatestvérét, Annát, Meggyesi Zsigmond leányát szintén Tárkányi fiú, Miklós testvére Péter, a későbbi beregi alispán vette feleségül. Ö ugyancsak Kállói Lőkös fia Miklóstól és fiaitól kéri jussát 1434-ben, mégpedig méltányossági alapon 11 márka ezüstöt, 50 ménesbeli lovat, gabonát, 12 ekét, 2 kocsit, disznókat, aprójószágokat, ruhákat és ékszereket. Öt plébánost is mozgósítottak az ügyben, akik a jobbágyok között tanúvallatás segítségével próbálták kideríteni, hogy Zsigmond és felesége (Anna mostohája) szóbeli végrendelete valóban tartalmazta-e a ménes, az ingóságok és az ékszerek hagyományozását. Az alperes Kállói Miklós az egyházjogilag illetékes érsek, a kalocsai székhelyén közjegyző előtt egészen a bázeli zsinatig fellebbezett ez ügyben, kár, hogy ennek eredményét nem ismerjük.67 A beregi alispán, Péter nagyobbik fia: István tanult ember lehetett, ugyanis 1471-ből öccséhez, Mihályhoz intézett levelét ismerjük. Ebben beszámol a beregi alispánok erőszakosságáról (egy falujukban 3 ökröt lefoglaltak s még 20-at követelnek), levele végén pedig arra kéri testvérét, hogy szerezzen anyjuknak közönségesen „harnacz”(hernác)-nak nevezett (bársony) ruhaanyagot.68 A 16. század fordulóján reményen felüli gyarapodással járt a Pányiakkal való rokonság. Ugyanis Pányi Bernât halála előtt Abaúj, Bars, Esztergom, Hont, Közép-Szolnok, Pest, Szabolcs, Ung és Zemplén megyei birtokait királyi jóváhagyással rokonainak, Csaholyi (Szatmár m.) Pál feleségének, Pányi Margit aszszonynak és fiának, Csaholyi Bernátnak, továbbá Kristóf testvére leányának, Pányi Zsófiának, és Nagytárkányi Miklós gyermekeinek, Pálnak és Erzsébetnek adta. Ez utóbbiak anyja ugyanis Csaholyi Pál leánya, Anna volt. A tényleges birtokba lépés azonban még 1518-ban sem következett be, amikor megszületett az egyezség Zsófia férje, Magyi (Szabolcs m.) György és a fiatalkorú Gáspár apja 63 1423: DL 54292. 64 1426: DL 80050, Zichy Vili, 283. 65 1430: DL 54703, 54718. 1431: 54736, 54752, 54795 (az egyik per); 1431: DL 54737, 54751, 54759, 54771, 54775. 1432: DL 54785 (a másik per); 1431: DL 54738, 54760, 54772-3. 1432: 54787 (a harmadik per). 66 1427: LO AA. nro. 30 (nincsen DF száma!). 67 DL 54853, 54863-4, 54890, említi: Bonis 1997: 2378, 2384, 2389, 2401. A zsinati fellebbezés: DL 54891. 68 DF 223420, említi: Lehoczky 1881: 73. 47
