Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Németh Péter: A falu és a nagytárkányi család a középkorban
között.69 Ugyanis szomszédság jogán Csebi „Pogány” Zsigmond is igényt tartott a zempléni Ráskára.70 A következő évben született megegyezés szerint Zemplénben Ráska egésze, Battyán birtok fele egy nemesi kúriával, Abaújban Szőlös(ke) és Pány fele, az utóbbiban szintén egy nemesi kúriával jutott Gáspár birtokába,71 aki azokat később elcserélte nagybátyjának, Tárkányi Ferenc papnak az ősi birtokokból bírt részeivel, a ráadásul kapott 3000 arany forintért, amit az részben „tiszta aranyban", részben „öreg borban és régi pénzben” fizetett.72Korábban a Pányiak Abaúj megyei birtokait Gáspár apja és Magyi György Szatmári György esztergomi érseknek kívánta eladni, aki levélben kereste meg Kassa város tanácsát, hogy tudakolják meg: merre fekszenek a fenti falvak, nem áll-e per alatt a birtok, kik azok szomszédai.73 Hasonlóképp hosszú procedúra előzte meg a Tárkányiak öröklését a szintén fiú utód nélküli Csarnavodaiak birtokaiból, ahol őket Anna révén illette meg a juss.74 Az Agárdiak sem tűntek el mohácsi vészig, ám azok nőrokonaival az ősi birtokok megőrzéséért szintén pereskedni kellett a 16. század elején.75 Egészen kivételes hely illeti meg Tárkányi Istvánnak Bácskái Margittól született leánya, Anna férjét a család történetében. Vassa Istvánt kétféleképpen nevezik okleveleink: Vidi-nek vagy gyakrabban Vasilioi-nak. A két helynév alapján Krassó megyéből, annak is egyik román kerületéből kerülhetett fel a család a Szabolcs megyei Vid faluba. Ha feltételezésünk megállja a helyét, akkor az apa állt Hunyadi János országnagy szolgálatába, s egyik tiszttartója lehetett a debreceni uradalomban. Fia, István bizonyára marhakereskedéssel alapozta meg a vagyonát, ugyanis 1501-ben azzal tűnik fel, hogy leendő apósa összes beregi, szabolcsi és zempléni birtokrészeit, köztük a nagytárkányit is 3000 aranyforintért zálogba veszi.76 Tárkányi István ezt követő halála után a házasságot gyorsan nyélbe ütötték, ezzel megindult az ellenségeskedés az özvegy, leánya és annak férje, Vassa István ellen - Anna unokatestvérei -, a hat Tárkányi fiú részéről. A megegyezésre jó évtizedet kellett várni, amíg az ellenérdekű felek kibékültek, mert csak 1512-ből ismerünk a két fél között létrejött zálogról levelet.77 Még további négy évbe került, hogy a zálogolt karádi, gyulaji és szentábrányi részek végleg átkerüljenek egy csere révén a Dámócon lakó özvegy Tárkányi Istvánné (meg a lánya, veje) tulajdonába, aki viszont nagytárkányi és sárkányi részeit adja cserébe a Tárkányi fiúknak.78 Anna és Vassa István házasságából nem szüle69 1513: DL 47039. 1518: DL 65646. Gáspárt ugyanis 1516-ban 9 év körülinek mondják (LO Proth. parvum 255). 70 1519: DF 225037. 71 1519: DF 225059. 72 1524: DL 65654. 1525: DL 71195. 73 1520: DF 271072. 74 1509: LO Proth. parvum 160. 1513: DL 71186. 1523: LO AA. nro. 38 (nincsen DF száma!). 1525: DL 26332, 82695, 71193. 1526: DL 82725. 75 1510: LO Proth. parvum 200. 1517: DF 224929; LO Proth. parvum 284. 76 1501: DF 224284. 77 1512: Herpay 1916: 302. reg. LO Proth. parvum 230. 78 1517: LO Proth. parvum 281. 48
