Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Frisnyák Sándor: Táj és ember
dék, agyag, agyagmárga és homok települt. Az alföldi medence feltöltésében a tengeri, majd a tavi és folyóvízi üledékek után az eolikus és folyóvízi lerakódásnak volt fontos szerepe. A pleisztocén (= jégkorszak) és a holocén (= jelenkor) határán a tektonikus mozgások az alföldperemi süllyedékek , így pl. a Bodrogköz, a Beregi- és a Szatmári-síkság kialakulásához és egyes alföldi tájrészletek, pl. a Nyfrség kisebb emelkedéséhez vezettek (Frisnyák 1988). A jégkorszak 2,4 millió évvel ezelőtt kezdődött és 10 200 esztendővel ezelőtt fejeződött be. A pleisztocén történetét, felszínformáló folyamatait dr. Borsy Zoltán (1926-1997) professzornak és munkatársainak a kutatásai alapján foglaljuk össze (Borsy 1989; Borsy 1996; Borsy et al. 1988; Borsy et al.1989). A Kárpát-medence a pleisztocénben periglaciális (jégtakaró környéki) terület volt, kivéve a legmagasabb hegységek (pl. a Magas-Tátra, Liptói-havasok) eljegesedett régióit. A jégkorszak utolsó harmadában (kb. 800-900 000 évben) a rendkívüli hideg és a maihoz hasonló éghajlati szakaszok többször váltakoztak. A periglaciális éghajlat idején a januári középhőmérséklet -12, -14 °C, a júliusi +12, +14 °C, az évi középhőmérséklet pedig +2, +3 °C körül lehetett. A jégkorszakban az Északkeleti-Kárpátokból érkező és a Nyírség irányába tartó ősfolyók, a Tapoly, Ondava, Labore és az Ung az Alföld északkeleti peremén - így a Bodrogközben is - terjedelmes hordalékkúp-síkságot építettek. A Bodrogköz nyugati részén a Zempléni-hegység kisebb vízfolyásai is részt vettek a hordalékkúpok kialakításában. A Bodrogközben a pleisztocén végéig 100 méternél is vastagabb üledékösszlet halmozódott fel. A jégkori képződmények felső, 50-60 méteres rétegsorát jó vízvezető képességű homok alkotja. Húszezer évvel ezelőtt a Tisza egy nagy áradáskor elhagyva az Ér-völgyét, utat tört magának a Tokaji-kapu irányába és teljesen átalakította a Bodrogköz vízrajzi képét. A Tisza oldalozó eróziójával megkezdte a pleisztocén homokfelszínek letárolását. Az észak-déli irányban haladó folyók (Tapoly, Ondava, Labore és az Ung) a Bodrogközben egyesültek a Tiszával, így a Nyírség élővíz nélkül maradt. A Tisza a Bodrogközben többször változtatta folyásirányát, s ennek emlékei a mai is jól látható - feltöltődő - medermaradványok, pl. a Nagytárkány térségéből induló és a Bodrogközt egykor teljesen átívelő Tice és a Karcsa (2. ábra). A pleisztocén végén és a jelenkorban a Tisza folyóhátakat épített. Az alig észrevehető, emberi megtelepülésre és földművelésre is alkalmas folyóhátak a meder két oldalán az árvizek idején lerakódó hordalékanyagból alakultak ki. A jelenlegi Tisza-meder a bodrogközi szakaszán 1-3,7 m magas és átlagosan 3 km széles, a Karcsa mellett 2 m magas és 1,5-2 km széles, a Bodrog mellékén ezeknél alacsonyabb és keskenyebb folyóhát képződött. A Tice-mellék hasonló folyóhátképződményeire falvak egész sora települt. A Tisza jelenlegi vonala mentén, továbbá a Nagy- és Kistárkány környéki szakaszán a folyóhát az ún. szubboreális közepétől, kb. a 4500-2500 közötti időben halmozódott fel. A folyók mederváltozásai és hordalékfelhalmozó munkájuk eredményeként a Bodrogközben folyóhátrendszer alakult ki. A lapos folyóhátak között rossz lefolyású mélyedések, lápok és mocsarak képződtek, amelyek a Bodrogköz meghatározó tájképi és életforma-alakító elemei voltak. A mélyebb részeken réti talajok, a fold
