Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Sz. Tóth Judit: Jeles napi szokások és hiedelmek
és szerepét tekintve két „öreg” van, az egyik, az idős pásztor, a „fehér" (guba, Kubó) és egy „fekete”, „az öreg” (sztari), ez utóbbi sötét színű báránybőr bundában, kucsmában és álarcban van, ő mókázik és ijesztget többet. Szalmával kitömött púpja van, derekán kolompok, kezében furkósbot. A guba kifordított fehér bundát, bőr álarcot visel, kezében fa balta. Mindkettőjük piros orra tele van gombostűkkel (1-5. kép). A szereplők számán, öltözetén, külső megjelenésén (bőr álarc, piros orr gombostűkkel, szalmapúp) kívül a szereplők neve is felbukkan környékbeli, bodrogközi, zempléni játékokban.3 Természetesen szöveges egyezéseket is találunk a falu szűkebb és tágabb észak-keleti kultúrtáj) környezetében lejegyzett játékokkal. A nagytárkányi betlehemest - és tudomásunk szerint ugyanezt játszották Kistárkányban is - viszont azonosnak tekinthetjük a Filkeházáról 1985-ben közölt betlehemes játékkal (Petercsák 1985). A kevés eltérés oka a lejegyzések időpontja között eltelt hetven év, mialatt a szövegek kissé variálódtak. A filkeházi szereplők azonosak a tárkányiakkal, de ebben csak egy angyal szerepel. A három pásztor (Fedor, Sztach, Kuba) és az öreg Stari ruszin eredetű neve ad magyarázatot a tárkányi szereplők nevére: Fedor, Sztapajtás, Guba, Sztari. A két játék szövege - a „deákul” énekelt részt kivéve - gyakorlatilag megegyezik. Oda pedig úgy került, hogy egy Mikóházán és Pálházán szolgált béres vitte haza a szöveget (Petercsák 1985, 34-35). Lehet, ez a két település mindkét játék közös pontja. Ám Nagytárkányban az átadás-átvétel helyét és irányát már nem sikerült megállapítani. A 20. század eleji szöveg később több énekbetéttel bővült. Érdekes, hogy az említett, Titifusz, szegyi szangyelórusz... kezdetű deákos ének variánsa felbukkan a nyolcvanas évek elején Radban felújított betlehemes játék szövegében (Viga 1996, 228). A ma emlékezők a szereplőket ugyanúgy jellemzik, ruházatukat ugyanolyannak írják le, mint a 20. század elején volt. Valószínűleg azért, mert a mai játékosok öltözete is ugyanaz. A pásztorok ruhája fehér ing, bő fehér gatya, fekete mellény. Szalagos, henger alakú süvegük volt, mellükön keresztben egy piros szalag. Botjuk végén kereszt alakban fölszerelt négy csengő. Az angyalok fehér ingben, fehér szoknyában (díszes alsószoknya) és a pásztorokéval azonos, de más színű papírsüvegben voltak. Mellükön keresztben zöld-rózsaszín szalag. Az öreg gubánál fa balta, a feketénél bot volt. A gombostűkkel tűzdelt orrot a korai leírás nem említi. A fehér guba „bajsza” és a fekete „füle” gólyatoll. A mai játékban szinte változatlan formában látható az 1913-ban leírt öltözet, és a játékosok is azt a szöveget mondják kissé „magyarítva”, a köznyelv felé közelítve azt. Karácsonykor Nagytárkányban és Kistárkányban egyszerre 3-4 vagy több csapat is járt, ugyanazt a szöveget mondták. Éjfélkor mindnyájan bementek az éjféli misére. Az oltár két oldalánál álltak, s tevékenyen részt vettek a szertar3 A Fedor név gyakori a felvidéki típus szövegeiben. Ez a neve a Leleszen és a Királyhelmec Fejszés-tanyán lejegyzett játék egyik pásztorának (Gaál 1914, 131; Viga 1996, 219-223). A Filkeházáról közölt betlehemes szereplői és szövege megegyezik a tárkányival (Petercsák 1985, 34-42). 392
