Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Sz. Tóth Judit: Jeles napi szokások és hiedelmek
tásban: megrázták a csengőiket, kolompokat. A játékot nem adták elő, de kifelé már mókáztak, a bottal csapkodták a népet. A betlehemest lényegében folyamatosan játszották napjainkig, 2002-ig. A korábbi több csapat helyett végül egy maradt. (Tagjai nemcsak Tárkányban játszottak, hanem a környékbeli falvakban is, s e települések köre lassan bővült.) Összefüggésben azzal, hogy napjainkra megváltozott a szokást fogadó családok száma és hozzáállása. Oka, hogy a szokást gyakorlók, a betlehemezők magatartása is kissé szabadosabb lett: a rögtönzött tréfálkozás - amely mindig ott volt az Öreg szerepkörében - jellege már lassan elutasításhoz vezet. Egyelőre magát a szokást még nem utasítják el, mert a betlehemezőknek szánt adományt (pénzt) odaadják, de a játék eljátszását többen nem kérik. Ugyanakkor más települések lakossága éppen a tárkányi betlehemezést látva próbálkozik e népszokás helyi felújításával. Kántálás. Kántálásnak nevezték az énekes/verses, ünnep-köszöntő, népszokást; mind a karácsony előestéjén, viHaján, mind az újesztendő reggelén zajlót. A karácsonyi kántálás Nagytárkányban még élő hagyomány. Karácsony vitiáján, december 24-én, sötétedés után a fiatalok - több csoportban - elindultak, hogy a rokonok, ismerősök, falubeliek ablaka alatt énekelve köszöntsék az ünnepet. A legények szívesen mentek a lányos házakhoz, ahol behívták őket, megvendégelték, majd a lányok is csatlakoztak hozzájuk, s együtt mentek tovább. Az éjféli mise előtt utoljára a plébániára is bementek köszönteni. Sokszor a mise után is folytatták a kántálást, míg mindenkinél tiszteletüket nem tették. Lázár Péter mint a katolikusok körében gyakorolt szokást említi, de mai adatközlőink másként emlékeznek. A kántáló csoportok nem vallási és nem lokális alapon szerveződtek - hanem egy „baráti kör” tagjai voltak, akik együtt voltak a bálban, egy színdarabban szerepelnek stb. -, s leginkább korosztályinak tekinthetők. Római katolikus, görög katolikus és református is lehetett köztük, s bármely vallású család szívesen fogadta őket. A háború előtt felnőttek még a fúvószenekar tagjai is jártak karácsonyt köszönteni. Leggyakrabban a „Leszállt az égből a dicsőség királya...” kezdetű éneket játszották. Az utóbbi évtizedekben a kántálók gyermekek voltak. A házhoz érve engedélyt kértek:- Szabad-e az Istent dicsérni? Az igenlő válasz után az énekeskönyvben levő egyházi énekeket (Csordapásztorok..., Mennyből az angyal...) és a betlehemes játékból ismert énekeket énekelték. A korábban lejegyzett kántálók zöme a betlehemesből ismert. Született Jézus Jászolyba reszket Szüzanya néki így énekelget: Aludj, aludj kis Jézuska! 393
