Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
L. Juhász Ilona: A halállal, halottakkal kapcsolatos hiedelmek és temetkezési szokások
pap, a legközelebbi hozzátartozók, esetleg más rokonok vagy ismerősök jelenlétében földelik el. „Az én lányom is azt mondta, hogy ő ha Kassán is hal meg, de ide hozzák őt eltemetni, mert itt akar feküdni. Ha valakit akár urnában, akár koporsóban hoznak eltemetni Nagytárkányba, a helyiek el szoktak menni a temetésre. Ilyenkor kihirdeti a hangszóró, hogy mikor van a temetés. Úgyhogy aki akar, az elmehet a temetésre. Nem csak urnában, de koporsóban is szoktak hazahozni halottat." (69 éves római katolikus, nő) Juhász István Nagytárkányból elszármazott katolikus papnak az volt a kívánsága, hogy Nagytárkányban temessék el. A temetése 2005-ben nem a ravatalozóból, hanem a római katolikus templomból történt. A koporsóját úgy helyezték el a ravatalon, hogy a feje az oltár felé volt, tehát olyan helyzetben, mint ahogyan a papok prédikálnak a templomban. Szerzetesi öltözékben temették el, mert ez volt az utolsó kívánsága. Ferences szerzetes szeretett volna lenni, azonban nem sikerült neki, mert 1945 után feloszlatták a szerzetesrendeket. 6. Egyéb Az öngyilkosokat ugyanúgy temették el, mint a természetes halál útján eltávozottakat, s adatközlőim arra sem emlékeznek, hogy valamelyik öngyilkost a temetőn kívülre vagy pedig a temető félreesőbb részébe temették volna. Egyik idősebb adatközlőmnek a nagyapja még emlékezett arra, ahogy a 19. század végén s a 20. század első 1-2 évtizedében még nem temette el e pap az öngyilkosokat és nem is földelhették el oda, ahová a többi elhunytat. Hogy pontosan hová, arra már nem emlékszik az adatközlő. Polgári temetések. A községben csupán két polgári temetésről tudnak. Ezek az 1989-es rendszerváltás előtt voltak, azóta csak egyházi temetés volt. Az átlagostól bizonyos fokig eltért egy, a helyi állami gazdaságban dolgozó férfi temetése, amelyet a munkaadó intézett, s a temetési menetben felvonultak az állami gazdaság traktorai is, amelyeket az elhunyt kollégái vezettek. Köztük volt az a traktor is, amellyel az elhunyt dolgozott a munkahelyén több éven keresztül. Ennek az oldalára erősítették fel a koszorúkat is. Az elhunytat az állami gazdaság Avia típusú tehergépkocsiján vitték ki a temetőbe, ez után mentek a hozzátartozók, majd a rokonok, s a többi résztvevő. A koporsót a házból a kocsiig a volt kollégák vitték, majd a temető bejáratától ugyancsak ők vitték a sírgödörig. Amikor engedték le a koporsót, a temetési menetben résztvevő traktorok egyszerre kezdtek dudálni, így vettek búcsút a kollégák az elhunyttól. Ha vasutas hunyt el, akkor általában őt is a kollégák vitték, s amikor engedték le a koporsót a sírba, az ágcsernyői vasútállomáson valamennyi mozdony egyszerre kezdett el dudálni, ezzel búcsúztatták el egykori kollégájukat. Amíg létezett az ágcsernyői vasútállomás szakszervezetének fúvószenekara (az 1989-es rendszerváltás után néhány évvel szűnt meg), a vasutasok temetésén ők zenéltek. Ha az elhunyt tagja volt a vadásztársaságnak, akkor a társaság tagjai a koporsó leengedése után díszlövésekkel búcsúztak el tőle, s a temetésre is vadászruhában mentek. 441
