Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
L. Juhász Ilona: A halállal, halottakkal kapcsolatos hiedelmek és temetkezési szokások
Halotti búcsúztatók - Magyaros Imre római katolikus kántor tevékenysége A közelmúltban, 2004-ben hunyt el a helyi római katolikus kántor - Magyaros Imre -, aki több évtizeden keresztül búcsúztatta a temetéseken az elhunytakat hozzátartozóitól. A Kassához közeli Buzitán született 1937-ben, ahonnan még 1952-ben gyerekfejjel került Nagytárkányba. A községbe kinevezett új plébános, Manczos Antal hozta magával. Abban az időben egy 75 éves tanító tevékenykedett kántorként a helyi plébános mellett. Tőle vette át Magyaros Imre a kántori tennivalókat. Halotti búcsúztatóit több füzet is őrzi, ezekben megtalálható valamennyi, amelyet életében írt. Nem csupán Nagytárkányban búcsúztatott, hanem számos környékbeli faluban is, magyar és szlovák nyelven egyaránt. A római katolikus egyház tisztségviselőinek rendelete alapján a helyi plébános betiltotta a halotti búcsúztatókat a temetéseken, így Magyaros Imre legutolsó búcsúztatóját 1996. augusztus 15-én Szúrovec Erzsébet bolyi lakosnak énekelte el. Valamennyi adatközlő nagyon elismerően nyilatkozott a kántor halotti búcsúztatóiról és magával ragadó éneklési módjáról: „A kántorunk gyönyörűen tudott búcsúztatni. Mindig megríkatta a népet. Többen is mondták, hogy még meghatóbb, mint a plébános. Most már nem is olyan szépek a temetések, amióta nem búcsúztat... Kár vöt betiltani, mert a népnek igen tetszett és igen megható volt..." (76 éves római katolikus adatközlő, nő) Magyaros Imrét tiszteletből nem a ravatalozóból, hanem a római katolikus templomból temették. Koporsóját a ravatalon úgy helyezték el, hogy szemben legyen az oltárral. Temetésén a kántori teendőket fia látta el. A többi felekezetnél továbbra is búcsúztatják a halottakat a hozzátartozóktól, rokonoktól, barátoktól. A rendszerváltás előtt általános szokás volt, hogy az elhunyt munkahelyéről is búcsúbeszédet mondott valaki. Ezt általában a szakszervezet biztosította be. Ma már csak ritkán fordul elő, hogy az elhunyt sírjánál a munkahelyéről valaki búcsúbeszédet tart. A munkáltató részéről azonban legtöbb esetben ma is hoznak koszorút a munkatársak a temetésre. A temetés nyelve Mivel a lakosság túlnyomó részét magyarok alkotják, a temetés nyelve általában a magyar. Szlovák nyelvű temetése azoknak volt, akik a település Kolónia nevű részében laknak, de arra is volt példa, hogy az ottani elhunytat is magyarul temették.8 A községben volt példa kétnyelvű temetésekre is. Szlovák nyelven folyt a temetési szertartása egy ukrán nemzetiségű görög katolikus vallású elhunytnak, aki Nagytárkányba nősült és magyar nőt vett feleségül. Őt a testvére 8 Az ott lakók ma már szinte kivétel nélkül mind beszélik a magyar nyelvet. 442
