Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
L. Juhász Ilona: A halállal, halottakkal kapcsolatos hiedelmek és temetkezési szokások
hunyt hozzátartozóinak, sőt anyagilag is támogatják, ha arra szükség van. A haláleseteket az imaházukban, a Királyság Termében hirdetik ki, s azt is közük, hogy mikor lesz a temetés. Az elhunytnak nem harangoztatnak, s a halál beállta után másnap már eltemetik, nem várnak vele több napot, mint a település egyéb vallásé lakosai. Náluk nincs virrasztás sem. A testvér temetése szintén a ravatalozóból történik. A koporsóba nem helyeznek mellékleteket. Először imádkozik a Vén Testvér6, majd ezt egy ének követi, s ismét imádkozás. A sírhoz vezető úton nem énekelnek. Amikor a sírgödörhöz érnek, a koporsót mindjárt a sírgödörbe helyezik, s csak ezután szól ismét a Vén Testvér, majd énekelnek. A hozzátartozók nem dobnak rögöt a koporsó után. Virágokat nem tesznek sem a koporsóra, sem a koporsóba, de a sírba sem. Mindenszentek alkalmával nem égetnek gyertyát a síron, ők ezt a napot és a halottak napját sem tartják ünnepnek. A Jehova Tanúi szerint az elhunyt porrá lesz, és nem megy a mennybe. A viszszajáró kísértetekben nem hisznek, s abban sem, hogy az elhunyt szelleme viszszajár. Véleményük szerint ezeket a jelenségeket a sátán démonai idézik elő. Ilyenkor imádkozni kell Jehovához. Ők nem temetnek másra. A sírt szintén a Jehova Tanúi hántolják be, más nem nyúlhat hozzá, s ők maguk ássák. Azoknak a más vallású adatközlőknek a zöme, akik részt vettek a Jehova Tanújának temetésén, azon a véleményen vannak, hogy nagyon szépen beszél „az ő papjuk” és a temetésen is „nagyon szépen énekelnek”.7 4. A zsidók temetése Mivel a második világháború idején a nagytárkányi zsidók is a ma már a történelemkönyvekből jól ismert sorsra jutottak, vagy pedig még időben elhagyták lakhelyüket máshol találva menedéket és új hazát, az 1940-es évek után már nem temetkeztek a falun kívül levő temetőjükbe. Mindössze két adatközlőm emlékezett arra (ők is csupán halványan), hogyan, milyen szokások szerint temetkeztek a zsidók a településen: „Úgy emlékszek, hogy a zsidók nincsenek felöltöztetve, meztelenül vannak, be vannak göngyölve egy lepedőbe és az is még egyszer le van takarva. Meg aztán két rúdon, vagy deszkán vitték, már nem tudom pontosan, koporsó nem volt. Akkor még nem volt halottaskocsi, amikor én voltam zsidó temetésen. A rúdon van egy deszka, s azzal teszik be a sírgödörbe. Én már a többi dologra nem emlékszek, mert igen régen volt..." (70 év fölötti, római katolikus, nő) 5. Az elszármazottak temetése Nagytárkányból többen Kassán vagy más városban telepedtek le. Aránylag gyakran van rá példa, hogy ezek a személyek meghagyják, hogy haláluk után szülőfalujukban temessék el őket. Ha a temetési szertartás nem Nagytárkányban volt, az elhunytat hamvasztás után urnában hozták haza, s úgy helyezték örök nyugalomra. Ilyenkor egy szerényebb temetési szertartás keretében az illető 6 így nevezik a „papjukat". 7 Mivel eddig más településen nem kutattam ennek a vallási közösségnek a temetési szokásait, nem tudok párhuzamokat vonni, sem összehasonlítást végezni. 440
