Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Sz. Tóth Judit: Jeles napi szokások és hiedelmek
Hiedelemadatok Nagytárkányból Kisgyermekkel kapcsolatos hiedelmek. A gyermekáldást szívesen fogadták, régen minden családban sok gyermek született. A születendő gyermek nemét azonban igyekeztek befolyásolni. Ha szerették volna, hogy fiú szülessen, az ágy alá baltát tettek. Ha lányt szerettek volna, akkor teknőt. „Nekem mindég mondták, mert csak fiúk születtek, hogy tegyem mán a tekenőt az ágy alá. Vót egy olyan kis fatekenő, oszt ott tartottam, hogy legyen mán kislyányom. Aztán jött a kislány. " Az újszülöttet igyekeztek megóvni minden bajtól, igézettől, betegségtől, de később is kerültek bizonyos cselekedeteket, bajt hozó tárgyakat. Nem ringatták üresen a bölcsőt, mert úgy tartották, meghal az a gyermek, akié a bölcső. Amelyik gyereket átlépik, nem nő meg, csak ha visszalépik. Nem adtak tükröt kisgyermek kezébe, mert nem tanul meg beszélni, ha tükörbe néz. Amelyik gyerek viszont nem tud beszélni, biztosan megszólal, ha valaki a nyelve alatt kihozza az úrvacsorái kenyeret a templomból, s azt megetetik vele (Gaál 1914, 131). Váltott gyermek. Különösen védtelen volt a csecsemő, amfg meg nem keresztelték, ezért soha nem hagyták magára. A kereszteletlen gyermeket a gonoszok el is cserélhették. Ismert volt a faluban a „váltott gyermek”, az elcserélt gyermek hiedelemköre.14 Amelyik gyerek nem fejlődött korának megfelelően, beszéde, mozgása elmaradott volt, úgy magyarázták, hogy valamilyen gonosz erő (ördög, boszorkány) elcserélte az egészséges csecsemőt a magáéval. „Hogy nem volt megkeresztelve... És kicserélték. Az anyja nem tudott róla, hogy kicserélték, csak aztán ahogy viselkedett a gyerek: mindég beteg vót, sírt, nem fejlődött, hát arra mondták, hogy kicserélték. " A régi történet szerint egy tárkányi asszonynak volt egy hétéves, mozgásában fejletlen, még nem is beszélő fia. Az anyának azt tanácsolták, tegyen ételt egy kis csuporba, tegyen mellé egy, a csupornál nagyobb kanalat, és lesse meg, mit csinál a gyermek. Az, látva a kanalat, bizony megszólalt: Száz esztendős elmúltam, de még ilyet nem láttam: Kicsiny csupor, nagy kanál, nagyobb ördög nálamnál! A megrémült háziak a tűzbe akarták dobni és megégetni a gonoszt, mire az ördögök ledobták a kéményből az asszony igazi fiát (Lázár 1913, 211-212). Ilyesféle kerek történeteket ma már nem hallani. Ezt azzal magyarázzák, hogy kórházban szülnek az asszonyok, nincsenek otthon az első napokban. Szemmel verés. A kisgyermeket leginkább a szemveréstől féltették, hogy valaki megnézi, megrontja, szemrül esik. Védekeztek ellene azzal, hogy letakarták a csecsemőt, nem mutatták meg mindenkinek, és elkerülték azokat a személyeket, akiről tudták, hogy árt a szemük. Megelőzésként kifordítva, fonákul adták fel a kicsi alsóingét, vagy színére szegték vissza. 14 Közeli párhuzama a Bodrogközből: Balassa 1975, 138. Szatmárban egész éjjel lámpa égett a kereszteletlen gyermek mellett, nehogy az ördögök elcseréljék (Luby 1935, 151). 417
