Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Sz. Tóth Judit: Jeles napi szokások és hiedelmek

A legtöbben nem tudták, hogy árt a szemük, csak nagyon rácsodálkoztak a gyermekre. Ha már megtörtént a baj, az idősebbek tanácsára többféle módon igyekeztek megtudni, hogy valóban szemmel verés van-e rajta. A legelső és legáltalánosabb eljárás a szenes víz készítése volt.

Ha megnézték a gyermeket, megigézték, mindig sírt, beteges volt, nem fejlődött rendesen. Akkor egy bádok (csupor) vízbe kilenc szem parazsat kellett tenni. A parazsat egyenként szedték ki a tűzből ezekkel a szavakkal: sem egy, sem kettő... sem kilenc. Amikor a parazsat szedték, közben neveket vagy jellegzetes tulajdonságokat ismételtek: „Fekete szem, sárga szem, kék szem”, mindegyik szóra 3-3 szem parazsat vettek ki vízbe (Lázár 1913, 76). Ha a parázs lesüllyedt a csupor fenekére, jelezte a rontást. És amelyik szónál süllyedt, az/olyan személy okozta a betegséget. Ebből a vízből aztán itattak a beteggel s jelképesen megmosták vele, az anyja pedig a pendelye fonákával megtörülte. A maradék vizet minden esetben az ajtó sarkára öntötték.

„ Csináltak tú'zbül szenes vizet. Vét a fának... szén, parázs és azt beletették a vízbe. Beledobták tüzesen. Oszt avval meglocsolták a beteg gyermeket. Kellett inni és keresztet vetni, belemártotta az ujját, avval a vízzel. És az ajtó sarkára kellett önteni. Mindig kellett mondani: Se nem egy, se nem kettő'... se nem kilenc. Amikor dobta. És akkor a gyermeknek kellett adni, hogy igyon belőle. És keresztet rajzolni rá. És ami megmaradt, azt az ajtó sarkára kellett önteni. Olyan deliformát kellett csinálni. "

Máskor a kivett parázsból hármat a gyermek szívére, hármat a tüdejére, hármat a májára kellett tenni a számolás alatt. Érdekes, hogy a gyógyításra, valami bajnak az elhárítására alkalmazott visszafelé számlálással nem találkoztunk. Minden esetben növekvő a sorrend. A mágikus erejű szám pedig rendszerint a kilenc.15

Abban az esetben, ha a gyermeket megigézték és a szenes víz nem használt, a következők szerint elkészített vízben kellett megfürdetni: „...éccaka 12 órakor a mezőre kell menni és kilenc barázdából kilencféle füvet szedni. Aztán otthon vízben megfőzni és abban a vízben megfüröszteni a gyermeket. Majd a fürdővizet kilenc mesgyén (barázdában) szétöntözni. De fontos, hogy aki ezt végzi, soha hátra ne nézzen, se pedig ne szóljon senkihez, sem amikor a füveket hozza, sem akkor, midőn a vizet viszi szétönteni” (Lázár 1913, 75). A mai idősebb generáció tagjai maguk is ismertek és gyakoroltak hasonló eljárást.

„Azt mondták, hogyha szemverésbe van, akkor 9 gerendábul kell vágni szilánkot, ahogy kívül van a házon, a gerendavégek. Kilenc gerendábul vágni, odatenni fürdővízbe és abba füröszteni meg a gyereket. És a temetőbül is, hogy 9 sírrul kell venni földet. Hogyha beteg a gyermek. ”

Az igézetet gyógyították haj felhasználásával, ez lehetett az igéző személy vagy a beteg haja.

15 Általánosan ismert. A Bodrogközben például a fürdővízhez éjfélkor kilenc sírról kilencféle virágot tépni kifordított kézfejjel és 9 fejfáról kis szilánkot hasítani, majd kilenctől visszafelé számolni (Balassa 1975, 141). Rontásra is alkalmas volt a ugyanez a szám. Akinek rosszat akartak tenni, annak a keresztnevét viselő 9 fejfáról 9 szilácsot kellett hozni, 9 szál hajával együtt elégetni, s a hamut az ételébe keverni (Luby 1935, 197).

418