Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Sz. Tóth Judit: Jeles napi szokások és hiedelmek
n át. Ki tudja, hogy hogy történt, miért, de talán megverte az Isten, mer ellene szólt. ” Nyár. Virágszentelés. Keresztelő Szent János napján a templomban virágot szenteltettek. Mezei virágokból csokrot kötöttek, ezt tisztesfűnek nevezték. „Ha félt a gyerek, szenteltek Szent János napján mindenféle virágot. Kis börlingvirágot, mezei virágot, szóval amilyen virág vót, elvitték és megszenteltették. Ezt nevezték monstrancia-koszorúnak. És abbul törtek beló'le egy darabkát, és beakasztották egy zacskóba, kis cérnácskán a nyakába. És akkor azt mondták, hogy nem félt a gyermek. ” Nyári szórakozásként a lányok is koszorút fontak zöld levelekből, virágokból, vagy szalmából és próbálták feldobni a fára. Ahány dobás után sikerült, úgy mondták, annyi év múlva mennek férjhez. Lányoknak nem illett férfikalapot tenni a fejükre, vagy ha mégis, bele kellett köpni, különben kihull a haja. A viselkedési normák megtartását a hiedelmek így erősítették (Lázár 1913, 204). Időjárás. A jó termés feltétele volt a kedvező időjárás. A gazdák folyamatosan figyelték környezetüket, s különösen az állatok viselkedéséből következtettek termésre, csapadékra stb. Ha Jánoskor hull a zápor: sárban járunk aratáskor. Ha sok a cserebogár, nagy tengeri termés lesz. Ha jégeső esett, az udvarra kitették a baltát éllel fölfele állítva, az eloszlatta a jeget. Az évszázados tapasztalatokon alapuló megfigyelések zöme az esőre vonatkozik. Álljon itt néhány ezek közül: Ha az ökör visszanyalja a szőrét, esőt érez. Ha a dámóci harang tisztán hallatszik: eső lesz. Ha a záporeső nagy bugyborékokat csinál: hosszas esőzés lesz. Ha nagyon sűrű a csillag az égen: eső lesz. Ha viszket a tyúkszem: eső van készülőben. Ha a helmed hegy pipál: esőt jelent. Ha a bolha igen csíp: esőt érez. Ha a hódvilágnak udvara van, eső lesz. Ha a só nedves lesz és nyirkosán összeáll, esőre mutat. Az eső jöttét az állatok viselkedése is jelzi: ha a leveli béka kuruttyol, a tyúk hangosan kárál, a fecske magasan repül, ha a giliszták kibújnak, a hangya csomóstul jön ki a bolybul, ha a varjú nagy seregben kóvályog, a libák nagy lármával fürdenek, a kacsák gyorsan buknak a víz alá, mind esőt éreznek. Ha a macska első két lábával kaparja a seprűt, eső lesz. Ha a ló az első lábával nagyon kapál, eső lesz. (Lázár 1913, 269-273) Aratás. Az aratás kezdőnapjaként a helyiek a „hivatalos" Péter-Pál napját tartják nyilván. A szemközti domboldalon, Zemplénagárdon ilyenkor már mindig voltak keresztek lerakva. Tárkányban a sík vidéken körülbelül egy héttel később érett be a gabona, eszerint kezdték meg az aratását. 415
