Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Sz. Tóth Judit: Jeles napi szokások és hiedelmek
húsféle. A disznóbendőt és a vastagbelet a cigányok kérték el, s jellegzetes krumplis töltelékkel töltve sütötték meg. Luca napja a 20. századra elvesztette korábbi jelentőségét. E nappal kapcsolatban ma igen kevés adatot találtunk. Lucaszéket csináltak valamikor, hogy meglássák a templomban a boszorkányt. Ez Luca-naptól karácsonyig készült. Tulajdonosa kivitte a keresztútra vagy elvitte a templomba, s ha ráállt a székre: „Látta, mikor jöttek ki a templombul, ki a boszorkány. (Miről?) Hát látta, ha látta. ” Luca napja az 1910-es években még emlékezetes nap volt. Vasabroncsot tettek a földre, abból etették az aprójószágot (baromfit), „hogy ne bitangoljanak el”, ne járjanak át a szomszédba (Lázár 1913, 81). Idővel ez a szokás karácsonyhoz kötődött, karácsonykor gyakorolták.1 A Luca-naphoz fűződő mágikus cselekmények tehát más jeles napok szokáskörében tűntek föl. A baromfitartással kapcsolatosak karácsony estén, a gonoszűző, bajelhárító cselekmények Szent Györgykor. Ma már sem a Luca-napi dologtiltással, sem más hagyománnyal nem találkoztunk. Kivétel a lucaszék készítése, bár éppen ezzel kapcsolatban kell felhívni a figyelmet arra a jelenségre, amellyel a mai falukutatónak számolnia kell, ti. a média, rádió, televízió ismeretközlő szerepére. A szokásokat bemutató műsorokra az idős generáció fogékony, az onnan szerzett ismeretek olykor keverednek a tényleges helyi szokásokkal. A karácsony előtti napok készülődéssel teltek. A betlehemező legények tanulták a szöveget, megújították a betlehemet, a jelmezeket. Készülődtek a kántáló gyermekek és fiatalok: kivel, merre indulnak majd. Nem találtam adatot a pásztorok karácsonyi köszöntőjének meglétéről. Ádám-Éva napja, karácsony viHája nem volt szigorú böjti nap, a készülődésben, sütés-főzés után a vacsora volt a lényeges étkezés. Sütöttek kalácsot a kántálóknak, de még a jószágoknak is. E napon az állatokkal is különösen gonddal bántak. Karácsony. Nagytárkányban régi hagyománya van az ünnepet köszöntő, adománygyűjtő dramatikus népszokásnak, a betlehemezésnek. A betlehemes játékot a 20. század elejétől közel száz éven át folyamatosan játszották, egy időben több csoport is. Ez idő alatt a játék lényegében nem változott, csupán énekekkel és rögtönzött mókázással bővült. Álljon itt a tárkányi betlehemes szövege Lázár Péter 1913-as lejegyzése szerint.2 1 A Bodrogközben általában karácsony viliáján végzett cselekmény volt (Viga 1996, 215). 2 A szöveg szinte hibátlan helyesfrású. A szerző kéziratában jelölte a zárt ë hangot. Ennek „megfelelője” a mai köznyelvben az é, a könnyebb olvashatóság érdekében ezt így közöljük (Lázár 1913, 142-157). Lázár Péter lejegyezte az ajaki (Szabolcs m.) betlehemest Is. A két játék szövegében van néhány azonos rész („Öreg bacsó itt vagyok..." „Üdvözlégy áldott Messiás...’’), ami az elemek vándorlásával magyarázható. 384
