Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Szilágyi Miklós: Összefüggések és kölcsönhatások: halászat - sporthorgászat - orvhalászat
háló ľgy vontatható a fenéken) csupán rákérdezésre említette: „alul van neki a két lécen, úgy van rászögelve neki, vasdarabot vagy ólmot ha tud szerezni. Vasdarabot rátett, az tartja, és amonnan meg tartja fenn a spiccet a kötél, nem engedi. Felül jön egy kötél, innen meg kettő' alulról. " A horgos halászat és a sporthorgászat A halászatba/horgászatba belenevelődésüket rendszerint a nagyapa, az apa példájával és az általa elkészített pecának, pedzőnek az ismertetésével magyarázták beszélgetőtársaim - az 1920-1930-as és az 1950-es években születettek egyformán. „Nagyapám, nyugodjon, én kisfiú vótam, négyéves, ű csalt le először halászni. Egy kis pedzőt, ostoros pedzőt csinált nekem. " - „Mán vótak akkor rendes horgok is, de még, nyugodjon, édesapám azt mondta, hogy gombostűből csinálták a horgot. És régen olyan suszterfonallal varrták a cipőket, aztat viaszkkal vagy mivel kenték be, és avval horgásztak. Még tengerigórének a belsejibűl csinálták a dugót is, mert nem vöt." Amikor pedig erősebb horog kellett, mert pl. harcsát akartak fogni: „Nagyapám kovácsmester vöt [...] ű csinálta magának a horgot. És szöszből font vöt a - máma úgy mondjuk - szatúr. Ű maga a zsinórt szöszből megfonta. Akkor az Új-Tiszára jártunk. " - „Harcsára nagyobb kellett! Megfogta a kicsi is, de az hamar kiegyenesedett, nem vótak akkor még azok a finom acélok. Meg hát mink csináltuk a horgot. Vöt olyan kovács, aki ügyes vöt, és csinált horgot. [...] Acéldrótbúl, nem vöt visszája, hát egy kicsikét csinált neki hidegvágóval, de nem olyan vöt az, mint a mostani gyári. Nem vöt füle né’küli meg füles - vöt egy füle, abba köttük be. ” Ezekben az emlékidézésekben az is benne foglaltatik, hogy a 20. század közepén nemcsak a horgászatot éppen tanulgató, csupán aprócska halak megfogására képes gyermekek, hanem - a boltban megvásárolható készségek vagy a gyári készítésű acélhorgok viszonylag drága volta, nehezen megszerezhetősége miatt - a felnőttek is megelégedtek házilag barkácsolt eszközzel, különösen azok, akik élelem-alapanyag megszerzése igényével, nem „sportból”, egyesületi tagként horgásztak. Vagyis a Herman Ottó által kosztos horogként emlegetett egyszerű készség, mely „a magyar halászság kezén ritka tökéletességre fejlődött": a „sportszerű kosztos horgászat csak finomított kiadása a magyar népies kosztos horgászatnak” (Herman 1887, 361), hiába a rohamosan tökéletesedő, tovább „finomodó” sporthorgászat példája, lényegileg változatlan formában maradt meg Nagytárkányban. Jellemző a pedzőhelyi elfogadottságára, hogy egyik informátorom, aki a társulat megbízott ellenőre volt a '60-as években, nem talált kivetnivalót abban, ha valaki falubeli ilyet használ: „Én ellenőr vótam, esküdt ellenőr vótam, és jöttem haza az Új-Tiszárúl. Nyugodjon, L. S. bátyám itt a sarkon horgászott pecával. [...] B. itt vót csendőr, battyányi vót az. Jövök átalfele: tördeli összefele a botokat, csak hányja vízbe. Átszóltam a gátrúl: Ferike, mit csinálsz? Hagyj csak neki békit! Átmegyek oda: Tessék, én vagyok itt az ellenőr, te határőr vagy, nem halászellenőr - így mondtam neki. Úgy hagyott neki 369
