Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Bona Bernadett - Páll István: Nagytárkány népi építkezése
rokkot követő copfirányzat hatása (Dám 1992, 215-224) (4. kép). A legjellemzőbb födém ma már természetesen a cserép és a pala, azonban elvétve még bádogtetőt is felfedezhetünk (5. kép). Míg a bádogtető az amerikai kivándorlás hatása (Dobos 1983,184), a cserép a vályogfallal, a fundamentummal egy időben, a fejlődésnek köszönhetően jelenik meg (Kiséry 1935, 13). Egy-egy épületen többféle fedőanyag is megtalálható; például: az épület első felén bádog, míg a végén cserép (5. kép), de a pala és cserép párosítás is előfordul (Székely- Nagy-Harasányi 1996. 141). A régi, fel nem újított lakóépületek ajtajai asztalosok által készített vésett, betétes ajtók (7. kép). Egy 1910 körül épült lakóház 1996-os felmérésekor kapcsolt gerébtokos, kifelé kétszárnyú, befelé egyszárnyú, felül üvegezett, világítóablakkal ellátott bejárati ajtót jegyeznek fel. Egy-egy ajtó felett néhol még megtalálható az egykor fontos funkciót betöltő füstlyuk, amely már csak belülről látható, kívülről be van vakolva. A bejárati ajtók a pitvarba, a konyhába nyílnak, ahonnan további ajtók vezetnek a szobába, szobákba vagy a kamrába. A szoba ajtajára jellemző lehet, hogy egyszárnyú, betétes, felül üvegezett, a kamra ajtaja pedig pallótokos, betétes szárnyú. A már említett 1910 körül épült lakóház 1996-os felmérése során kapcsolt gerébtokos, kétrétegű, két, felső harmadukban egy nyílószárnyas ablakot, illetve a második szobán új hármas ablakot írtak össze (Székely-Nagy-Harsányi 1996. 141). A településen fennmaradt és jellegzetes ablakok a hatszemesek és a T-osztatúak. Ezekből az épület elején mindig kettő található, az első táblák mögé pedig gyakran vasrácsokat építettek, amelyek a biztonságot szolgálták (4., 8. kép). Az elöl megjelenő harmadik ablak minden esetben a tornác lezárója (6. kép). Az udvari homlokzaton megjelenhet egy, az utcai oromzaton levőkkel azonos típusú ablak, amely szintén az első szobához tartozik (2., 6. kép). Az udvari homlokzat hátsó részén ritkán láthatunk az elsőkhöz hasonló ablakokat, mivel hátul általában a kamra volt. A két lakószobás háznál ugyanolyan ablak maradt fenn hátul is (2. kép). Ha hátul nagyobb, újabb hármas ablak jelenik meg, akkor az az egykori kamra szobává alakítását mutatja (3. kép). A közvetlenül a bejárati ajtó mellett elhelyezkedő ablakok, amelyek vagy az oromzat ablakaival azonosak (3. kép), vagy keskeny háromszemes ablakok, a konyha fényét biztosítják. Újabban már megjelennek a műanyag ablakok is, amelyek nagyságukat tekintve megegyeznek a régi ablakok nagyságával, de felosztásukban kevésbé ismétlik a régieket. A lakóépületek alaprajzáról azt mondhatjuk, hogy a 19. század elejéről maradtak fenn azok, amelyek csak háromosztatúak. Itt az ajtón belépve a pitvarba, konyhába lépünk, ahonnan az utca felé mindig a szobába, az udvar felé vagy a hátsó szobába, vagy a kamrába jutunk. Később vagy egy kamra - ha két szoba volt eredetileg - vagy egy istálló követte az elöl álló helyiségeket. Az 1910 körül épült 172. lakóház, amelyet 1996-ban mértek fel: szoba + konyha + szoba + szoba felosztású. Az utolsó szoba valamikor kamraként szolgált (Székely- Nagy-Harasányi 1996.141). Az is előfordulhatott, hogy a szoba + konyha + szoba + kamra felosztást követte még egy istálló vagy egy plusz kamra. Ez a „min-279
