Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Bona Bernadett - Páll István: Nagytárkány népi építkezése
ti első részét kerítéssel választják kétfelé. Az utca felőli rész az emberek tere, a csűr felőli rész az állatoké (Flórián—Hofer 1987, 71). A település telkein a lakóépületek - amelyekhez gyakran hozzáépült a kamra, az istálló - az utca felé eső traktusban vannak, ahol a kerítéstől a kiskert választja el őket. Ebben az első traktusban a házzal átellenben a nyári konyha kap helyet, előtte az utca felé kiskert és kút található. A portának ezen a végén, jól látható részen kap helyet a füstölő. A hátsó traktusban az állatokat szolgáló épületek, a disznóól, a tyúkól, a csűrbe épített istálló és maga a csűr van. A hagyományos, telekhatáron épített kerítés a terület nagy részén fonott sövény volt tölgyfa karókkal, az utca felől rendszerint palánk- vagy deszkakerítés. Az oldalhatáron silányabb anyagokból, nádból, vesszőből vagy napraforgókóróból készült. Ma már szinte általánosnak mondható a kereskedésekben kapható drótkerítés mind az utcai, mind az oldalhatáron, de az utcai részen a specialisták által készített lemez- vagy vaskerítés is gyakori. A lakóház Nagytárkány ma is álló régi lakóépületeinek falai alapanyagukat tekintve nem mutatnak nagy változatosságot. A legjellemzőbb alapanyag a földből, sárból készített vályogtégla, amelyet itt vetettek helyben. „Vetették azt cigányok is, magyarok is. Aki tudta, az magának vetette.” Az ilyen falakat a legtöbb esetben már 40-50 cm-es kőalapokra (Székely-Nagy-Harsányi 1996, 141) építették, amelyekhez a követ a szentesi bányából hozták. Az ilyen alapanyagú (Barabás 1987, 221-222. térkép - MstatKözl. 1912, 262-263) kőalapokra épített lakóházak építési kora a 20. század első felének évtizedeire tehető (Kiséry 1935, 13; Barabás 1987, 226. térkép), amei a folyók szabályozásával (Balassa 1975, 124) és a vagyoni differenciálódással hozható összefüggésbe (Cseri 1989). A mennyezet jellemző típusa a deszkafödém, amely esetben a folyógerendákra merőlegesen lefektetett deszkák szélei egymást fedik (Székely-Nagy-Harsányi 1996, 141). A folyó- vagy keresztgerendák alatt az első és hátsó szoba hosszában még előfordul a mestergerenda. Ilyen deszkás mennyezet maradt fenn a Papp Gábor tulajdonában levő régi lakóház hátsó szobájában. A ház készítésének évét belevésték a mennyezeti gerendák egyikébe, emlékezet szerint a hátsó szoba utolsó folyógerendájába. Az jelöli, hogy a ház „200 éven felüli”. Nagytárkányban a szarufás, torokgerendás tetőszerkezet, a kontyos tetőforma (1-2. kép), valamint az utca felé kontyolt nyeregtető (3. kép) jellemző (Székely-Nagy-Harsányi 1996, 141). Kivételként tekinthetjük azt a csapott nyeregtetős épületet, amelynek tetőformája elősegíti a díszes oromzat és a díszes homlokzat létrehozását (4. kép), amely a 19. és 20. század fordulóján csak a gazdagabb családok lakóépületeit jellemezte (Balassa M.l. 1997b, 156; Cseri 1989). Az itt látható épület oromzatán található szellőzőlyukak és a köztük található falfülke, az alattuk húzódó, valamint a homlokzatot és oromzatot elválasztó vonalon ismétlődő több soros vakolatpárkány a klasszicizmus jegyeit hordozza (Balassa M.l. 1997a, 280). Mindezek mellett az oromzat keretezése a ba278
