Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Bona Bernadett - Páll István: Nagytárkány népi építkezése
jól kivehető, mégpedig abban a tekintetben, hogy a járás lakóházainak 81,5%-át a helyben található tetőfedő anyag, „nád vagy zsúp” borította, míg fazsindellyel közel 15%-ukat fedték, a cserép-, pala- vagy bádogfedél pedig csupán 4%-ot tett ki. Ha megvizsgáljuk a nagytárkányi és a környező települések tetőhéjazatait, némileg árnyaltabb képet kapunk: Nagytárkányban az épületek 79%-át borította nádfedél, míg zsindellyel közel 20%-ukat fedték. A cserép-, pala- vagy bádogfedés ebben az időszakban még szinte elenyésző volt. A kontrolltelepülések közül csupán Salamon és Ágtelek nádtetőinek aránya maradt 80% alatt: előbbi helyen 67, utóbbin 70% volt; helyette az átlagnál több épületet fedtek zsindellyel: közel 30%-ot mindkét településen ( MstatKözl., 1. köt. 1902. 262-265). Ezeket az adatokat érdemes összevetni a tíz év múlva felvettekkel. Leginkább szembetűnő, hogy Nagytárkány lakóépületei falának anyagában 20%-kal megnőtt a kőalappal ellátott vályog- vagy sárfalú épületek aránya: több mint 83% állt kőalapon, s az alap nélkülieké alig 12%-ra szorult vissza. (A Bodrogközi járás adatai szinte „leképezik” Nagytárkányét: 49-ről 69%-ra emelkedett a kőalapú vályog- vagy sárfalú lakóházak aránya, míg a korábbi % rész alap nélküli ház alig több, mint 10%-ra csökkent.) A nádfedés visszaszorulása szintén rohamos volt: míg az épületszám alig változott a településen (hattal nőtt 10 év alatt), a náddal bontott lakóházak aránya 43,5%-ra, tehát több mint 35%-kal csökkent. Ezzel szemben óriásit ugrott a cserép-, pala- vagy bádogfedés aránya, s ekkor már az épületek több mint negyedrészét fedték ily módon (a korábbi 1,75%-ról 27,1%-ra nőtt). Jelentősen változott a zsindelyfedéssel ellátott házak aránya is: több mint 10%-kal, 29,4%-ra emelkedett. Járási szinten is hasonló tendenciával találkozhatunk: a cserép, pala vagy bádog 1910-ben a lakóépületek több mint 30%-át fedte (az emelkedés több mint 26%-os), a nádé közel 25%-kal esett vissza, míg a zsindelyfedés alig változott (14,5-ről 12,6%-ra esett). Érdekes, hogy Nagytárkány adataival nem vág egybe a közeli Kistárkányé: bár nem volt ilyen pregnáns a változás, a tendencia itt is nyomon követhető. A településen a nádtetős épületek aránya még mindig meghaladta a 64%-ot, a cserép- vagy bádogtetőké pedig több mint 20%kal emelkedett: 22,6% (MStatKözl., 42. k. 1912, 262-263, 276-277). * * * Az írott források vizsgálata után nézzük, hogyan fest ma Nagytárkány hagyományos épületállománya, mik a jellegzetességei, a mai állapot milyen folyamatok eredményeként alakult ki, s az hogyan tagozódik be a Bodrogköz többi településének sajátosságaiba. A telek A település telkei utcára merőleges szalagtelkek, amelyek korábban nem voltak kétfelé választva, így a jószágot a portán keresztül, minden akadály nélkül az elöl álló gémeskút vályújához terelték. Ma már több esetben a porta csűr előt277
