Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Fehér József: A művelődés évszázadai
nyi iskola. Ebben az időszakban 360-400 között volt a tanulók létszáma, ľgy több régi magánépületet is felhasználtak tanftás céljára: pl. Olasz Jankának, a Tisza-kertet bérlő budapesti lakosnak a lakását és a régi Fuchs-féle kastélyt is. 1960-től „Kilencéves Alapiskola” működött, mely egy évvel hosszabbította meg a tankötelezettséget. A tanulói létszám változatlanul magas volt, kinőtték a rendelkezésre álló régi épületeket, hiszen két, sőt három váltásban is folyt tanítás. Még az igazgatói, tanítói lakásokat is felhasználták osztályterem céljára. Nehéz körülmények között, 4 épületben folyt a tanítás, így 1959 táján fogalmazódott meg először az igény, hogy szükséges új iskola építése. Ezt előbb elutasították a felsőbb szervek, de a hatvanas évek első felére a helyzet megoldása elodázhatatlanná vált. Fazekas István igazgatóhelyettes kezdeményezésére összeült az akkori pártvezetőség, Hajdók István, Györgyfi Árpád, valamint Tóth Pál, az iskola igazgatója. Terveket készítettek az iskolaépületek elhelyezéséről, az osztályok, tantermek méreteiről s ezt kérvénnyel együtt továbbították a legfelsőbb állami hatóságokhoz és pártszervekhez. Széles körű összefogás jött létre a községi vezetők, a tantestületi tagok és a szülői munkaközösségek között. Az iskola építése meg is indulhatott 1964 nyarán, az osztályok 3 pavilonja 1965. szeptember elejére elkészült, míg a másik 3 pavilont 1966-ban vehették használatba. Az akkori viszonyokhoz képest korszerűnek mondható 15 osztályterem mellé laboratórium, tornaterem, műhely, iskolai étkezde létesült, központi fűtést vezettek be. Az iskolába a nagytárkányi tanulók 1-9. osztályosai, valamint a kistárkányi tanulók 6-9. osztályosai jártak. A tanulók létszáma ebben az időben 350-400 fő között volt 15 magyar és 1 szlovák osztályban. Ez a létszám még az 1970-es évek elején is érvényes volt. A régi iskolákban, a volt református és a volt katolikus iskolák épületeiben óvodát és községi könyvtárat alakítottak ki.5 1973. szeptember 29-én ünnepelte az ún. szocialista iskola fennállásának 20. évfordulóját. A tanítás nyelve természetesen magyar, s az intézmény baráti kapcsolatokat ápol a sárospataki Esze Tamás Általános Iskolával. 2001-ben a magyar nyelvű oktatás 50. évfordulója tiszteletére rendeztek emlékünnepségeket. Az iskola mindig, még a legnehezebb időkben is hűségesen tartotta magát a comeniusi alapelvhez: „Minden gyermek az anyanyelvén szerezze meg a tudása alapját.” Ez a nemes szándék fogalmazódott meg az egyik emlékező, Pribék Erika soraiban is: „A magyar nyelv él. Nekünk a nyelvünk nagyobb kincs, mint a földünk, mert régibb, s akkor is él, amikor a föld már nem a mienk. Ennek az élő nyelvnek a továbbadását, oktatását ünnepelhettük meg 2001. november 16-án falunkban. Az 50 év alkalmat adott az ünnepre, a magyar iskolák indítóira, akik a jogfosztottság évei után, emelt fővel, egyenes gerinccel, az anyanyelv szavaival szólították a tudásra szomjazókat. Ünnepeltük a hittel és hűséggel élőket, a mindig embereket. Ünnepeltük azokat, akik a semmiből intézményt teremtettek, tartalommal megtöltötték és a szolgálni akarás elkötelezettségével kitartottak a munkában, a nemzeti közösség iránti felelősségben, az anyanyelv 5 Községi Krónika, 1972. 254
