Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Fehér József: A művelődés évszázadai

erős hűségében. Egyperces néma felállással emlékeztünk azokra is, akik már nem érhették meg ezt a napot, hogy velünk ünnepeljenek.” Az 1970-es évek közepétől enyhén, az 1990-es évektől meredekebben csök­ken a gyermeklétszám mind az óvodában, mind az alapiskolában. 1975-ben 317 tanulója és 23 pedagógusa van, 2000-ben összesen 240 gyermek jár Kistárkányból, Nagytárkányból és Tiszacsernyőből az iskolába. 2001 szeptem­berétől az 1. évfolyamba mindössze 13 gyermek iratkozik be; a demográfiai hul­lám a mélyponton van. A 2002/2003-as tanévben az első osztályosok létszá­ma 23, a tanévzárón 204 tanuló vehette kézbe a bizonyítványt. A magyar nyelv megtartása és ápolása mellett fő törekvése volt mindig is a nagytárkányi iskolának a tehetséggondozás. Gyerekek tucatjait juttatta el a bá­zisiskolának számftó kassai Magyar Tannyelvű Középfokú Ipari Iskolába és a királyhelmeci magyar gimnáziumba, akik közül sokan lettek orvosok, mérnökök, tanárok jeles közéleti személyiségek. A jó színvonalú oktatás mellé erkölcsi-ér­zelmi nevelés társult, mellyel a szülőföldhöz kötődést máig megtartották. Az is­kolának egy volt tanulója, Százvai István így vall erről: „Számomra az iskola, ahová szüleim 1955-ben beírattak, a tudás bölcsője volt. Ezért hálával és tisz­telettel gondolok szüléimre, akik magyar iskolába írattak. Tanítóimra, akik meg­tanítottak gondolkodni. Magyarul gondolkodni, álmodni. Mély nyomot hagyott bennem az emberi közelség és magyarságtudat, amit az én tanítóimtól kap­tam... Mindig nagy szeretettel gondolok nagytárkányi iskolámra, melyben ki­emelkedő erkölcsi és szellemi tőkével láttak el. Kaptunk szeretetet, alázatossá­got, biztonságot, örömöt, széleskörű tárgyi tudást. Tanítóim bölcsen adagolt szi­gora és jósága mind-mind meghatározták jellememet... Amikor a pedagógusi pályát választottam, tanítóim példaképei lebegtek szemem előtt. A felnövekvő ifjúságnak tudatosítania kell: ha önmagunkat és másokat becsülve akarunk él­ni, ragaszkodnunk kell a gyökereinkhez, múltunkhoz, nagyjainkhoz. Ragaszkod­ni kell a nagy kincshez: az anyanyelvűnkhöz. Mert csak az anyanyelv teszi az em­bert emberré. Szükségünk van egészséges nemzettudatra, önbecsülésre, hisz a múltunk ismerete nélkül nincs jelen, de jövő sem.” Az iskola mai tanulói rendszeresen részt vesznek tanulmányi versenyeken, s azokon mindig szép eredményekkel szerepelnek. Kapcsolataik felerősödtek - kü­lönösen az utóbbi másfél évtizedben - a magyarországi oktatási-közművelődési intézményekkel. Rendszeres résztvevői a királyhelmeci Mécs László-szavalóver­­senynek, a II. Rákóczi Ferencről és Kossuth Lajosról, valamint Zemplén történel­méről szóló vetélkedőknek Sátoraljaújhelyen, a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenynek, a Szép Magyar Beszéd versenyeknek, matematikai olimpiáknak, angol és szlovák nyelvű versenyeknek stb. Az iskolában gyakran rendeznek író-olvasó találkozókat elsősorban felvidéki írókkal, költőkkel, valamint képzőművészeti kiállításokat mutattak be. Színjátszó-, népitánc- és moderntánc­­csoportot működtetnek. 2004-ben az iskola Ispiláng Színjátszó Csoportja a Lu­das Matyi című mesefeldolgozással, Bajzák Katalin rendezésében eljutott az or­szágos színjátszófesztiválra. Az első osztályosok a betűvetést, az olvasás tech­nikáját a magyarországi Apáczai Tankönyvkiadó könyveiből sajátítják el. 255

Next

/
Oldalképek
Tartalom