Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Fogas Tóth Balázs: A kivándorlás és hatása

A kivándorolt tárkányi legények és leányok között az udvarlás és ismerkedés és az azt követő házasságkötés messze a szülőfalutól is megtörténhetett. „1914-ben, mielőtt a háború kitört volna, édesapám és édesanyám is kimentek külön-külön az Egyesült Államokba. Apa ment a szüleihez, anyám pedig a bátyjához ment a nagyapával. Tehát a nagyapa ment a fiához. No és akkor ott öszszeismerkedtek, megházasodtak, megszületett a fiuk, és hároméves volt a hajón, amikor hazajöttek Amerikából. Tehát 1914-től 1921-ig voltak a szülők ott. Én 1922-ben itthon születtem, és 11 hónapos voltam, amikor az édesapám itt hagyott bennünket és visszament Amerikába. Majd hatéves koromban láttam először az édesapámat, amikor utána kimentünk mi is” (Adatközlő 6).

Fejős Zoltán megállapftása szerint „a kivándorlás az objektív taszító- és vonzerők egyidejű jelentkezése következtében, a közösségek kultúrája szabta normák, értékek szűrőjén keresztül, egyéni elhatározás alapján bontakozott ki” (Fejős 1980, 306).

A kortársak 1903-ban számos okot felsorakoztattak, melyben a bodrogközi nép problémáit látták (Legenyei 1903). Elsőként említik a rossz birtokviszonyokat, azaz a nagybirtokok szorításában növekedni nem tudó paraszti birtokok kilátástalan helyzetét, másrészt a parasztság kereseti lehetőségéhez képest aránytalanul nagy és továbbra is növekedő közterheit, adóit, a csekély munkabéreket és munkaalkalmakat, a téli kereseti lehetőség hiányát, a részesműveléshez kapcsolódó mellékszolgálmányok rendszerét. Többen említik a nép eladósodását az uzsorások felé, mely egész Zemplénben komoly problémát jelentett. A dohánytermelés állami monopóliummá válása során egy korábbi jó kereseti lehetőségtől is elesett a századfordulón a bodrogközi nép. Mindezeket tetézte a gabonaneműek alacsony ára, a rossz termésátlag és a sertésvész.

Akit nem a szegénység űzött, hanem Legenyei Bodnár szóhasználatában „a meggazdagodási vágy rugói” vagy akit a „meggazdagodási viszketegség” hajtott, azok számára kecsegtető volt az Amerikából hazaküldött sok pénz, a nagyobb munkabér és a kinti jobb minőségű élelem. Míg itthon viszonylag szegényes, egyszerű ételeket fogyasztottak, Amerikában jóval több húst ettek, a változatosság, az űj ízek különlegessé tették az élményt. Még a hatvanas években kint járt rokon látogató is felemlegette, hogy Amerikában a habart ételek helyett csak hűst ettek, azt is nagyon változatosan. „Ott csak a hús megyeri: bárányhús, disznóhús, válogattak a húsban, most ilyet főznek, most olyat” (Adatközlő 2).

Legenyei Bodnár munkájában a kivándorlás helyi okai a Nagytárkányból érkezett válaszok szerint a következők voltak. „Nagy-Tárkányban a földbirtok csak 2 holdat jelent átlagban, közlegelőjük nincs, amit a bérlőktől jó drágán bérelnek, júniusban már nincs rajta fű; földet részben nem kapnak, de nem is vállalnak, mert rossz a termés és súlyosak a mellékszolgálmányok. Van visszavándorlás, de jelentéktelen, mivel visszavágynak. Osztatlan közös birtokállapotok - tulajdonostársak kielégítése végett mennek ki Tárkányból” - jegyzik fel a sok adósság, építkezés, silány kereset és vagyonszerzés mint okok megjelölése mellett (Legenyei 1903, 27).

A kiváltó okok mellett számolnunk kell a kivándorlók céljaival is. Ez elsődlegesen nem a hazától való elszakadás volt - ahogy ezt a fogalom sejteti -, ha-204