Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Fogas Tóth Balázs: A kivándorlás és hatása
Fejős Zoltán becslése szerint a kivándorlási statisztikákban szereplő adatok 14- 15%-os emelésével jutunk el a helyes adatokhoz, ugyanis a statisztikusok az útlevélforgalom alapján számoltak, így az illegális kivándorlók kimaradtak a kimutatásokból (Fejős 1980, 301). Az 1921-es bevándorlási törvény a Magyarországról beengedhetők kvótáját 5747, Csehszlovákiából pedig 14 357 személyben határozta meg. Az 1924. évi törvényi keret szerint ez tovább szűkült: Magyarország részére 473, Csehszlovákia részére 3073 személyt engedélyezett (Puskás 1982, 167; Tezla 2005, 21). Az új amerikai törvények lehetőséget adtak a már 1921 előtt kint tartózkodó külföldi állampolgárok családtagjai számára az Amerikába utazásra, a kvótarendszeren kívül. Ez a lehetőség megfontolásra késztetett sokakat további életükről: a hazatérést válasszák, vagy az új hazában folytassák életüket és egyesítsék a családjukat. A húszas évek gazdasági prosperitását a négy évig tartó gazdasági válság szakította meg (1929-1932). A válság leginkább azokat az iparágakat sújtotta, ahol a magyarok dolgoztak: szénbányászat, acélipar. Megnőtt a hazatérők, viszszavándorlók számaránya is, mely a harmincas években meghaladta a kivándorlókét. Később a második világháború újabb prosperitást hozott, a hadiipari termelés felfutása a munkaalkalmakat bővítette, emelkedtek a jövedelmek. A második világháború után - a „vasfüggöny” felhúzásáig - azok számára volt elérhető az Amerikába település, akik kint születtek, és így amerikai állampolgársággal rendelkeztek. A kivándorlók abszolút számát tekintve 1913-ig 82 584 fővel Zemplén vármegye az első helyet, az ezer lélekre eső kivándorlók arányában pedig a hatodik helyet foglalta el (16,3%), messze megelőzve ezzel a 4,6%-os országos átlagot (Puskás 1982, 111). A Zempléni kivándorlók 90%-át szlovák nemzetiségűnek véli Sápos Aranka (Sápos 2001, 31). A Zempléni Levéltárban őrzött 1879-től 1902-ig terjedő összesített jelentés szerint a Bodrogközből 1883-ban indult meg a kivándorlás. Az első évben csak hét főt jeleznek, és ezt az adatot csak 1886-ban egészítik ki újabb hét fővel, ami bizonyára nem fedi a valóságot. 1886-tól 1889-ig vannak további adatok, melyek szerint 1888. július 1-ig a kivándorlás kezdetétől - azaz 1879. augusztus hónaptól - összesen 128 főt regisztráltak. Ezt az adatot csak két év múlva egészítik ki további 241 fővel, majd egészen 1901-ig a Bodrogközből - mint ahogy a fejezet elején már említettük - nem tesznek említést újabb kivándorlókról. A táblázatot vezető vármegyei köztisztviselő a táblázat mellé hitetlenkedve csak ennyit írt, hogy „hiszi aki akarja”. A nemleges jelentéseket csak 1901-ben egészítették ki, mely szerint 1879 óta a Bodrogközből összesen 3520 egyén vándorolt ki. 1902-ben további 327 főről tesznek említést. Legenyei Bodnár Péter munkájából tudjuk, hogy Nagytárkányból a kivándorlás 1886-87-ben kezdődött és - az 1903-ig terjedő időszakot nézve - a legnagyobb mértéket 1900 és 1903 között érte el (Legenyei 1903, 27). A levéltári iratokban csak elszórtan, egy-egy rövidebb időszakban találunk a nagytárkányi kivándorlókról jelentéseket. Eszerint 1887-ben Nagytárkányból 1 nő és Kistár-202
