Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Fogas Tóth Balázs: A kivándorlás és hatása
rás jelentése. Tezla 2005, 55.). „A társadalmi taszító erők nem egyformán hatottak az ország területén, az intenzitásbeli eltérés az egyes területek eltartó képességének különbségéből fakadt” (Rácz 1980, 112). A kivándorlási régiók egyik jellegzetessége, hogy az ipari centrumoktól viszonylag távol estek, kívül a belső ipari vonzáskörön, peremhelyzetűek, gazdaságilag elmaradottabb területek voltak, mostohább természeti viszonyokkal (Puskás 1982, 31). A földművelésen kívül egyéb gazdasági tevékenységek is teret kaptak, erős volt a demográfiai-gazdasági nyomás, és a belső migrációs hagyományok (Puskás 1982, 101). A kivándorlás makrostrukturális, többnyire gazdasági okain kívül (szegénység, földéhség, munkaerő-piaci anomáliák) a kutatók hangsúlyozzák az úgynevezett láncmigráció, azaz a személyes tájékoztatás mint legfőbb információs csatorna szerepét a jelenség kialakulása és elterjedése tekintetében. A nagy kivándorlásnak „legfőbb okát azon körülmény képezi, hogy a már itt letelepedettek egymás után írják haza a leveleket, lefestvén az Egyesült Államokat mint arany országot, és buzdítják a sógort, a komát, a testvért, hogy csak bátran jöjjenek, van itt munka és kereset bőven...” (Tezla 2005, 99)Találkozhatunk hajóstársasági ügynökökkel is, akik szintén elutazásra csábították az embereket, de tevékenységük csak ott tudott érvényesülni, ahol már volt kézzelfogható példa, bizonyíték, közvetlen információ is (Puskás 1982, 104). Egy-egy faluból a kivándorlás bontakozásának menetét nagyban befolyásolta, hogy milyen sikerrel jártak azok, akik először hajóztak át. A sikeresen megtérők esete példává vált, s további kivándorlásra ösztönzött (Fejős 1980, 302). A fent leírt láncmigráció teljesen jellemző a tárkányiakra is. Alig találkozhatunk olyanokkal, akik teljesen a nagy ismeretlenbe vágtak bele. A legtöbben kint levő testvérekhez, nagybácsikhoz, ismerősökhöz vagy hazatért rokonokkal együtt utaztak ki. A kivándorlási hullám 1905 és 1907 között tetőzött, majd 1911 és 1913 között újra fellendült, amit az első világháború akasztott meg. Hasonló tendenciákat jeleznek Zemplén megye lakosságának ki- és visszavándorlási mutatói az 1899 és 1913 közötti időszakból (Magyar Statisztikai Közlemények. Új Sorozat 67). 1. táblázat Év Kivándorlás (fő)Visszavándorlás (fő) 1899 4167 949 1900 4953 1223 1901 6771 1342 1902 5603 1842 1903 4529 2789 1904 4933 1871 1905 8923 1417 1906 7624 1965 1907 8235 2834 1908 2401 3425 1909 6114 1042 1910 5522 1279 1911 3555 1925 1912 5265 1406 1913 3992 1454 1899-1913 82584 26763 201
