Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században
URBARIA ET CONSCRIPTIONES 5 Művészettörténeti Adatok 5. Füzet (Abos-Zsujta). Az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának Forráskiadványai XVI. Budapest, 1979 URBARIA ET CONSCRIPTIONES 7 Művészettörténeti Adatok 7. füzet (7/2 Nagyjenő-Zs). Az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának Forráskiadványai XIX. Budapest, 1984 Veress 1966 VERESS Éva: Háztartás, telek és termelés viszonya hegyaljai és bodrogközi jobbágyfalvakban a XVI. század derekán. In: Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában. Tanulmányok Zemplén megyei XVI-XVII. századi agrártörténetéből. Szerk.: Makkai László. Budapest, 1966. 285-426. Zoványi 1906 Miskolczi Csulyak István zempléni ref. esperes (1629-1645) egyházlátogatási jegyzőkönyvei = Történelmi Tár 29. [1906] 48-102., 266-313., 368-407. Zoványi 1909 ZOVÁNYI Jenő: A zempléni ref. dioecesis zsinatai Miskolci Csulyak István esperes idejében (1629-1945) = Történelmi Tár 32. [1909] 184-210., 406-437. Vlastníci a daňovníci Velkých Trakán (Zemplínska ž.) v 16.-17. storočí (Zhrnutie) Pre dejiny Velkých Trakán v 16. -17. storočí' je najcharakteristickejšia kontinuita stredoveku, veď rodina vlastníkov usadlosti sa nezmenila. Spočiatku bola majiteľom dediny a panstva rodina Nagytárkányiovcov, patriaca k stredne šľachte, ale už v 16. storočľ bolo charakteristické aj dedenie po praslici. V druhej polovici 16. storočia bol najvýznamnejším zemepánom Veľkých Trakán Ferenc Paczoth, neskôr, od prvej tretiny 17. storočia sa objavila rodina 'Senney a od konca 17. storočia zostala vlastníkom táto barónska família, pretože Nagytárkányiovci po meči vymreli. Táto obec sa vyníma z radu vtedajších dedín, veď zemepanská rodina tu udržiava rezidenciu, ktorú od druhej polovicel6. storočia prebudovali na zámok so štyrmi rohovými baštami, v ktorom habsburgský panovník držal aj vojakov. Dôležitým zdrojom príjmov statkárov bola soľ, ktorá sem prichádzala na pltiach z Máramarošu po rieke Tisa, dostali totiž kráľovskú donáciu, pretože vo Veľkých Trakanoch zriadili soľný prístav. Aj na spoločenstvo daňovníkov je príznačná kontinuita, napriek ťažkostiam v tureckom období zostali Veľké Trakany v ranom novoveku trvalo osídlené. Jeho obyvatelia boli v nevoľníckom postavení, časť z nich slúžila ako vojaci alebo sluhovia na zámku, niekoľkí, tak aj členovia rodiny Korcsma sa pozdvihli do zemianskeho stavu. Náboženstvo poddaných, na rozdiel od rímskokatolíckych zemepánov, bolo kalvínske, v dedine mali kalvínsky kostol, dokonca reformovaná cirkev vydržiavala aj školu. Hospodárstvo dediny určo-127
