Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században
viszonya nem volt felhőtlen, Gálffyné veje, Pálóczi Horváth György panaszkodik naplójában az özvegy földesúrnő, Paczoth Judit hatalmaskodása, vagyis jogtalan - talán éppen a vallási okokból tett - fellépése miatt.198 A patrónus támogatásán és az egyházi földek jövedelmén kívül a pap fizetésének harmadik részét az egyház tagjaitól nyerte. A 17. század elején a nagytárkányi társadalom vagyona szerint támogatta az egyházat. Az egyházi adó felsorolása egyben a falu társadalmának vagyoni rétegződését is mutatja: akinek a dézsmálás után 12 kalangya búzája maradt, az két kalangyát, vagyis megmaradt termése 1/6-át köteles az egyháznak adni, ugyanígy 24 keresztből 4 illeti az egyházat. Aki azonban nem fizetett dézsmát, vagyis a zsellérség, amely „csépével [= csépléssel] keresi” a kenyerét, egy köböl csépelt gabonát ad. Az egyházi adó lajstroma kitér az uradalom és a kastély szolgáira, szolgálattevőire is: „Az udvarbeli szolgák tüzesjek] és házasok, fél köböl gabonát és 3 dénárt adnak”. A tüzesszolgák minden bizonnyal a konyha és kastélytermek fűtését végezték, a házasok pedig a belső személyzetet alkották, ezek egy része a kastély területén lakott. A zsellérségnek az a része, amelynek egyáltalán nincs gabonajövedelme, 28 dénárt fizet a papnak, még az özvegyek is kötelesek 3 sing (kb. 1,5 m) házivásznat adni. „Akinek barma vagyon, tartozik egy szekér fával.” A papnak ún. stólapénz, vagyis az egyházi szolgáltatás díjazása is járt: „Kereszteléstől egy tyúk s egy kenyér. Komapénz egy poltúra.” Az esketésnél is megkülönböztetnek udvari és nagytárkányi - „itt lakos”- hívőt, az előbbi 75 dénárt fizet, a tárkányiak azonban a templomi esketésért nem fizettek, csak a háznál tartott szertartásért 90 dénárt. A temetésnél tartott prédikációért 24 dénárt kért a pap, kétszeri beszédért 50-et. A pap nemcsak reformátusokat temetett, hanem „lutheránus és pápista” embereket is, ezek rokonai a temetési prédikációért 1 Ft-ot adtak. A papnak ezenfelül a házas hívektől évente 1 sódar járt. A filia, a bélyi leányegyház tagjaitól is hasonló javadalmat követelt a pap, itt azonban az esketésnél „a menyasszony egy kendő keszkenővel, a násznépe is valamivel tartozik”. Fát nekik is kellett szállítaniuk.199 A pap felváltva prédikált a két gyülekezetben, az ünnepeken is meghatározott rend szerint tartotta az istentiszteletet. 1648-ban panaszkodnak Erdélyi Ambrus lelkészre hívei, mert a megegyezés szerint karácsonykor Tárkányban, húsvétkor Bélyben prédikál úrvacsorával együtt, de ekkor nem ment el a húsvéti istentiszteletre. A megelőző évben sem osztott úrvacsorát Nagypénteken a bélyieknek.200 Nagytárkányban, akárcsak a zempléni egyházmegye legtöbb helységében, a 17. században iskolát is működtetett a református egyház. A tanítót a lelkész 198 A.d. 1638. temettük el az szegény sógor uramot Kaszás Bálintot Nagy-Tárkányban die 7. mens. Április. [...] Anno 1639. die 29. mensis junii az én szerelmes sógorom asszony, nemzetes Gálfy Orsik holt meg menyütő kő miatt nagy-tárkányi házánál temettük el eodem anno 3. mensis julii. [...] Anno domini 1642. die 4. men. augusti holt meg az feleségem anyja Gálffi Jánosné nemzetes Ravaz Anna, temettük el 6. die eiusdem mensis, 7 die eiusdem mensis hataimaskottatott Paczó Judit Sennyey Sándor relictája ellenem. Szopory Nagy (szerk.) 1881. 1638. ápr. 7., 1639. júl. 29., 1642. aug. 4. 199 Dienes 2001. 335-336. pp. 200 Zoványi 1906. 397. p. 111
