Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században
takar és behord”.191 A katolikus földesurak és tisztviselőik azonban nem mindig adták ki a papi földeket. 1629-ben a Tárkányi-uradalom jószágigazgatója, Bodó Lajos nem engedi, hogy a földesúr tudta nélkül átadják az egyház földjeit. A református esperes azonban a vármegyéhez kíván fordulni, hogy ugyanazokat a szántókat, amelyeket a korábbi földesúr, Paczoth Ferenc idejében megkapott a lelkész, most is adják ki.192 A battyáni református pap, Baracsi János is panaszkodik 1631-ben a katolikus kegyúrra, Tárkány Istvánra, mert mind az egyház, mind a vármegye figyelmeztetése ellenére nem fizeti ki az egyház járandóságát, „mert azt mondja, hogy az ki megfogadta, az fizessen is”.193 Nagytárkányban még az is előfordult, hogy a földesúr, ’Sennyey Sándor elzárta a református templomba vezető utat a hívek - jobbágyai - elől. Az egyház Zemplén vármegye segítségével figyelmezteti a birtokosokat, Tárkányi Istvánt és ’Sennyeyt az 1606. évi bécsi béke szabad vallásgyakorlatról szóló rendelkezésére.194 Az uradalom birtokosai mellett a falu református kisnemesei is támogatták az egyházat, 1629-ben Nyíri Péter és Korcsma János nemeseket szólítja fel a református esperes, hogy „jobban viseljenek gondot a templomra, melynek zárja nincsen, az scholára, mely teljességgel elpusztult, és az pásztornak megígért jövedelmének megadására.’’195 De a falu bírája is az egyház támogatója volt, 1648- ban Sípos Péter látta el a tárkányi egyházat úrasztali edényekkel a szentségek kiszolgáltatásához.196 Az egyszerű, romladozó, a katolikus kegyurak által nemigen támogatott nagytárkányi református templom a helyi kisnemesi elit temetkezőhelye is volt. 1629-ben ide temették Gálffy Jánost, a református nemescsalád tagját is, amely a Pálóczi Horváthokkal volt rokonságban.197 Nem tudjuk, hogyan kerültek a Gálffyak Tárkányba, a család azonban több évtizedig élt a faluban, feltehetően nemestelken. Gálffy János veje, majd lánya, Erzsébet 1638-ban és 1639- ben nagytárkányi házuknál haltak meg, akárcsak Gálffy Jánosné Ravaz Anna 1642-ben, s Tárkányban temették el őket. A birtokosok és tárkányi kisnemesek 191 Dienes 2001. 335. p. 192 Az tárkányi pásztornak újabban rendelt jövedelmét Bodó Lajos ura híre nélkül nem engedi a jobbágyoknak megadni. R. Az vármegyét sollicitálni kell, hogy az úrral adassa meg az pásztornak azokat a parrochiális földeket, melyekből Pacziot Ferenc szokta volt az a búzát a pásztornak fizetni. Zoványi 1909. 190. p. 193 Zoványi 1909. 210. p. 194 Az tárkányi templomnak utát Sennyei Sándor elfoglalta... a vármegye üzent neki, hogy supersedeáljon, avagy illendő utat adjon és az ecclesiát assecurátja, hogy az az út örökös leszen... az patronusokat, Tárkányi Istvánt újabban requirálni kell... az a dolog az bécsi pacificatio, az religionak szabad exercitiumja ellen vagyon, mikor az templomnak utát elfoglalják, akkor az templomot foglalják el. (1645) Zoványi 1909. 425. p. 195 Zoványi 1906. 94. p. 196 Sipos Péter... adott az ő ecclesiájához Sacramentumoknak kiszolgáltatására kannát, pohárt. Zoványi 1906. 397. p. 197 Anno domini 1627. die 26 menis julii éczaka egy órakor holt meg az szegény Gálffy János uram, temettük el az nagytárkányi templomban 1. die augusti eodem anno. Szopory Nagy (szerk.) 1881. 1627. júl. 26. 110
