Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században
számottevően, Nagytárkány legfőbb jellemzője azonban a település és a jobbágyi társadalom másfél évszázados töretlen kontinuitása. Az adólajstromokból nem derül ki a nagytárkányi jobbágyok jogállása, jelesül, hogy örökös vagy szabad menetelű jobbágyok voltak-e. A 16. század második felében számos zempléni jobbágy, köztük a Tárkányi-örökösök jobbágyainak viszszakövetelése arra utal, hogy Nagytárkányban is éltek örökös jobbágyok, akik szorosan a telekhez tartoztak, uruk a telekkel együtt örökölte őket az előző birtokostól, s ez a helyhez, telekhez kötött státus a jobbágyokat életük végéig (örökre) jellemezte, sőt utódaikra is így hagyták jobbágytelküket és gazdaságukat. Az ilyen jobbágyok csak jogszabályban rögzített processzus alkalmával költözhettek más földesúr birtokára. Örökös jobbágyok a 17. századi nagytárkányi parasztok között is lehettek, hiszen II. Rákóczi Ferenc kancellárja, ’Sennyey István nagytárkányi jószágainak 1711. évi összeírásánál említik, hogy van néhány örökös jobbágya, de ezek a zavaros időkben szétszéledtek.176 Bizonyos, hogy szabad menetelűek is voltak a tárkányi jobbágyok között, hiszen sokszor a költözés szabadságát ajánlotta fel a földesúr egy parasztnak, ha birtokán letelepedik. A tárkányi vár helyi és környékbeli származású katonái, akik egyben a birtokon élő jobbágyok is voltak, minden bizonnyal ebből a rétegből kerültek ki. 3. Egyházak és vallások A társadalom fontos jellemzője a valláshoz és egyházhoz tartozás is. A törökkori Bodrogköz ebben a tekintetben is sajátos vonásokat hordoz, hiszen míg Felső-Magyarország keleti vidékén sok birtok, falu, mezőváros egységesen református vallású lett a 16. században, Zemplénben a Bodrog és Tisza vidékén több vallás, a római katolikus, a református és az evangélikus rendelkezett hívekkel és intézményekkel, sőt a ruszin népesség között minden bizonnyal ortodox és görög katolikus papok is működtek. Bár a régió 16-17. századi egyháztörténetének még rengeteg kérdést kell megoldania, az bizonyos, hogy a katolikus egyház pozíciói egyrészt a leleszi prépostság - pasztorális és hiteleshelyi - működésének folyamatossága, másrészt a ferences és jezsuita missziók, főként a Homonnai Drugeth család katolicizmust pártoló gyakorlata folytán, sokkal erősebb voltak, mint más északkelet-magyarországi vidékeken, elég, ha csak arra gondolunk, hogy a kolostor a száműzött egri püspöknek és a székeskáptalannak is otthont adott egy időre. Nagytárkány egyháztörténetére is igaz ez, hiszen földesurai, a Nagytárkányiak és a 'Sennyeyek a 17. században katolikus vallásúak voltak (a 'Sennyey család főpapokat is adott a római egyháznak). Kérdés, hogy számos más főúri és nemesi családhoz hasonlóan, a protestantizmusról visszatért családokról van-e szó, s ez látszik valószínűbbnek, vagy a reformáció terjedésével is megmaradtak őseik hitén. A földesurak 176 Pagus Nagy Tarkány. Stephanus Senyei... subditos habet aliquot perpetuos, sed turbulentis his temporibus dispersi. MOL UeC 30/17 107
