Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Strešnák Gábor: A Mátyusföld újkori nemes társadalma

országi nemességét felmérve megállapíthatjuk, hogy az akkori nemesség több mint 50 százaléka 1550 után nyerte nemességét. Ennek eredményeképpen egy jogi gyakorlat újnak mondható intézménye terjedt el, amit a magyarországi nemesi vármegyék a tömeges nemesítéseknek mintegy ellenreakciójaként foganatosítottak. Ez a nemesítés kihirdetésének gyakorlata volt, amelyet az illető nemességet nyert személy saját vármegyéjének közgyűlése vitt végbe, melyről bizonyságlevelet is kiállíthattak.12 A 18. századra általános gyakorlattá vált a címeres levelek kiadatásukat követő két-három éven belüli publikációja. Ennek hiányában ugyanis a frissen nemesített személy kockáztatta újonnan nyert jogainak környezetében való érvényesítését. A 18. század folyamán végzett nemesi származásvizsgálatok számos példái egyértelműen az elmulasztott publikációk negatív hatásait bizonyítják.13

28. A két galántai Esterházy-kastély

79