Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: A közegészségügy alakulása és jótékonysági intézmények a Mátyusföldön
tén a betegek ápolását, orvosi szerek biztosítását az uradalmi sebészek látták el. Szene mezőváros elöljárósága Tóth István városbíróval az élen 1831. október 11-én egy levélben köszönte meg az uradalom gondoskodását. A seborvos, Huber János áldozatos munkáját dicséri, hogy a mezővárosban a járvány alatt megbetegedett 336 személy közül csak 25-en „lettek a gyászos halálnak szomorú áldozattyai."62 A szenei eseményekkel ellentétben a felsőszeli ispán körzetében a dühöngő járvány tragikusabb kimenetelű volt. Az augusztus 2-án kitört kolerában négy nap alatt kilencen haltak meg. Deöme Pál felsőszeli ispán a szükséges gyógyszereket az első napokban Steibel tallósi orvostól szerezte be, és maga osztotta szét a rászorulóknak. Augusztus 8-án viszont már megkapta az uradalom részéről a kért orvosi szereket és négy akó bort. Az ispán körzetének községeiben augusztus első hetében több száz fertőzött beteg volt. A hónap közepén a helyzet lesújtó, Deöme augusztus 16-i jelentése szerint Feketenyéken a béresek „mind halomra feküsznek, csőzeink betegesen feküsznek és pásztoraink elhaltak. ” A szabadon bolyongó állatok ezzel óriási kárt okoztak a határban lévő termésben. A hó végén Felsőszeliben a halottak száma elérte a 167-et, Nádszegen a 113-at, Feketenyéken az 55-öt, míg Vízkeleten 53 volt az elhunytak száma. Felsőszeli esetében az áldozatok számánál az ispán sajnálkozva állapította meg, hogy az „egy kisebb coloniára elég volna”. A járványgyanús házakat az ispán parancsára kezdetben őrök vigyázták. A halottak számának megnövekedésével azonban a járványos házak őrzése lehetetlen volt. Az elhunytak elhantolását a községi sírásók mellett az éjjeliőrök végezték. Felsőszeliben számuk szeptember elején kettőről tizenkettőre emelkedett. Szene mezővárosban a halottak elhantolása a két hadnagy feladata volt.63 A járvány gyors elterjedése felkeltette a közigazgatási szervek figyelmét is. A „megyei állandó kiküldöttség” részéről egy pesti orvos látogatott el augusztus második hetébe a vidékre. Deöme szerint azt követően, hogy Kosútról Felsőszelibe érkezett, megnézett 10-15 „beteg házat, de féltvén ő is bőrét, vissza ment estve Kosutra". A mátyusföldi régió települései közül két településen nem volt halálos áldozata a „napkeleti epemirigy"-nek. A felsőszeli szomszédságában található Taksonyban és a tőle délkeletre húzódó Pereden. Az ispán szerint a taksonyiak plébánosuk Bubla József, későbbi pozsonyi kanonok áldozatos törődésének köszönhették, hogy megmenekültek.6'1 Bár a kolera jelei ott is felütötték fejüket, augusztus végén a nép kinn a határban dolgozott. Bubla József taksonyi plébános áldozatos munkája mellett az egyház képviselőit több településen jogos bírálat érte. Deöme szerint legtöbb helyen a papok csak gyóntattak és temettek. Szencen Piácsek József katolikus plébános ugyanakkor önkényesen megtiltotta a marhahús fogyasztását mondván, elősegíti az a járvány terjedését.65 A járvány a régió Pozsony megyei részén szeptemberben a legtöbb helyen megszűnt. A nagyobb településeken a halottak száma meghaladta a 100- at.66 A kolerajárvány csíráit Magyarországon több évtizeden keresztül nem sikerült elfojtani. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a legfelsőbb szintű közigazgatási hatóságok a katonaság állandó mozgása miatt nem tudtak 320
