Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: A közegészségügy alakulása és jótékonysági intézmények a Mátyusföldön
gátat szabni a kolera második pandémiás kőrútjának Moldva-Oláhország felől. A járvány magyarországi terjedéséhez nagyban hozzájárultak a szabadságharc leverésére érkezett cári orosz csapatok. Bár 1848 decemberében előfordult egy-egy kolerás beteg a Mátyusföldön, a tömeges megbetegedésre a következő év tavaszától vannak forrásaink. A császári, majd a cári orosz seregek megjelenését követően azok felvonulási területén április végétől szedte áldozatait a kolera. Galántán az első áldozat - Arcztler Zsigmond cs. k. vasas német ezredbeli közlegény - április 29-én hunyt el. Hasonló volt a helyzet Diószegen, Nagymácsédon, Vágsellyén és Szeredben, ahol az első halottak a császári sereg kötelékéből származtak.67 Déván Károly Pozsony megye tisztiorvosának 1849. július 14-én kelt összegző jelentése szerint a Külső járásában 16 helységében ütött ki a kolera. Az anyakönyvi adatok alapján a halottak száma jóval alacsonyabb volt, mint 1831-ben, de ennek ellenére néhány település demográfiai növekedését így is érzékenyen érintette.68 A járvány terjedését szeptember végére az egész régióban sikerült teljesen megfékezni. A kolerajárványok tárgyalásánál említést kell még tennünk az 1855. évi és az 1866. évi járványról. Az 1855. évi járvány az előző két járványhoz képest enyhébb lefolyású volt, nem úgy viszont az 1866. évi. A Nyitra és Pozsony vármegyékben a megbetegedettek száma országos viszonylatban az egyik legmagasabb volt. De ugyanez érvényes a halálozások számára is.69 Bár a halálozási arány összességében elmaradt az 1831. évi járványétól, annál szembetűnőbb viszont, hogy több településen csaknem elérte, sőt meghaladta az 1831. évi adatokat, amit az anyakönyvi adatok teljes mértékben igazolnak.70 A közegészségügy javítására hozott óvintézkedések eredményességét tükrözik az 1872- ben kitört újabb országos járvány viszonylag kedvező statisztikai adatai. A két megye területén a halálozások száma 3503 volt.71 Bár a járvány csak szórványosan érintette a régiót, a két vármegye az év végén külön választmányt alakított az óvintézkedések foganatosítására. A Vágsellyei járás községeiben a kolerajárvány-választmány utasításainak végrehajtásával és ellenőrzésével Dr. Päck Miklóst, Dr. Klein Bernátot, Dr. Salamon Ferencet és Dr. Handovszky Jánost bízták meg.72 A 19. század utolsó évtizedében 1892-ben Budapesten újra felütötte fejét a kolera. A betegség megelőzésére és az esetleges óvintézkedések megtételére Galántán a közegészségügyi bizottság a község belterületét négy részre osztotta fel, melyet egy-egy csoport felügyelt. A csoportok tevékenysége elsősorban a lakóházak körüli és a közterületek tisztaságának ellenőrzésére korlátozódott.73 A bizottság a volt pásztorházat kolerakórházzá alakíttatta, amit azonban a megyei főorvos ellenőrzése során nem talált megfelelőnek. A felmerült járványkórház kérdéséről a képviselő-testület csak 1912-ben döntött. A határozat alapján a járványkórházat a faiskola területén, a hullaházat és a boncolóhelyiséget viszont a köztemetőben építették fel.74 Vágsellye község önkormányzata a hiányzó járványkórház felépítéséről 1896-ban döntött. Az építkezés megvalósítására 500 koronás hitelt vett fel a község.75 A 19. század végén az állam igyekezett törvényes eszközökkel gátat szabni a járványos megbetegedések terjedésének, és nagy hangsúlyt helyeztek a megelő321
