Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Szabó Eszter: Mátyusföldi egyháztörténet
püspökké a szenei lelkészt, Szenei Száki Jánost is. A farkaséi zsinatok a jezsuiták fellépése (1660 körül) után szűnnek meg.'’0 Sókon korábban, 1619-ben rendeznek zsinatot, amelyen az egyházi iskolákra vonatkozó határozatok születnek. A zsinat elrendeli, „hogy nem kell a tantárgyak sokaságával a tanítók és tanulók elméjét túlterhelni, mert ez a módszer hiábavaló és nem vezet eredményre." Meghatározza, hogy a Felső-Dunamellék nyolc iskolájában milyen tantárgyakat tanítsanak, és eldönti az egyházi törvények és szertartások írásban való összefoglalását.41 A 17. század végén már törvényekkel korlátozzák a protestánsok vallásgyakorlatát. Az 1681. évi 26. törvénycikk (latinul articulus) név szerint határozza meg azokat a településeket, amelyekben a protestánsok szabadon gyakorolhatják vallásukat. Ezek lettek az úgynevezett artikuláris helyek. Csak itt építhettek templomot, lelkészlakot és iskolát, nyilvánosan csak itt lehetett szabadon gyakorolni a vallást. Mátyusföldön Pusztafödémes és Rété a két kijelölt artikuláris hely. Az előbbit az evangélikusok, az utóbbit a reformátusok látogatják. „Ha a nem artikuláris helyen lakó protestánsok igénybe akarták venni egy protestáns lelkész szolgálatát, mondjuk, keresztelésnél, temetésnél, úrvacsoraosztásnál, elmehettek az artikuláris helyre, ott megkaphatták ezt a szolgálatot. Előbb azonban lakhelyük katolikus papjának meg kellett fizetniük a stólát, az ilyen szolgálatért járó dijat. A római katolikus pap számára az egyházi adót, a tizedet is kötelesek voltak fizetni.”42 A törvény hatására az artikuláris helyektől távolabb eső falvak protestánsai, mint például a szeli evangélikusok, inkább a helybeli katolikus pappal kereszteltetnek és temettetnek, hiszen a stólát is neki fizetik.43 A nem artikuláris helyeken csak magán vallásgyakorlatot lehetett végezni, azaz családi körben olvasni a Bibliát. Azokon a temetéseken, amelyeken nem vették igénybe a katolikus pap szolgálatát, csak énekkel búcsúztatták a halottat.44 A rétéi gyülekezetei a távolabbi vidékekről is rendszeresen látogatták. A fehérhegyi csata után Csehországból elmenekült csehtestvérek szakolcai gyülekezetének szétverése után, 1671 körül Rétén hozzák létre diaszpórájukat.45 Lelkészeik (Thobián János, Valesius Antal János, Jessenius György) Rétén laknak, s innen látogatják a Morvaországban és a cseh határvidéken élő testvéreiket. A csehtestvérek évente kétszer, június 24-én (Keresztelő Szent János napja) és szeptember 29-én (Mihály arkangyal napja) látogatnak Rétére, ahol közös cseh istentiszteletet tartanak, melyen a magyar református gyülekezet is részt vesz. Némelyek, hogy vallásukat szabadon gyakorolhassák, itt le is telepednek.46 Mátyusföld déli részének reformátusai ez idő tájt a hozzájuk közelebb eső kamocsai gyülekezetbe járnak. Ezt gyakran titokban kell tartaniuk, mert például azokat a deákiakat, akikről ez kitudódott, viaszgyertyára büntették és eretnekké nyilvánították.47 A protestánsok számára a katolikus II. Rákóczi Ferenc biztosított rövid időre szabadságot, majd a szabadságharc leverése után III. Károly tovább folytatta az ellenreformációt. Az 1734. évi Carolina Resolutio négyre korlátozta az evangélikus és a református egyházkerületek számát, ezért a meglévő egyházkerületeket össze kellett vonni. A nyilvános protestáns vallásgyakorlat 100 évig szinte kizárólagosan az artikuláris helyekre korlátozódik. A nem artikuláris helyeken való vallásgyakorlást csupán II. József 1781. évi türelmi rendelete (Edictum To-293
