Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Bukovszky László: A Mátyusföld közigazgatásának alakulása

let alapján a szolgabírói járási hatóságok hivatali tevékenységüket 1854. április 29-én kezdték meg.17 Az 1853. augusztus 17-én, október 9-én és november 16- án megállapított legfelsőbb határozatok alapján a Pozsonyi közigazgatási területen belül a Mátyusföld Pozsony megyei része a Pozsony-vidéki és a Vágsellyei járásba, míg Felső-Nyitra megye mátyusföldi része (Szered és környéke) a Nagyszombat-vidéki járásba tartozott.18Az Októberi Diploma után az alkotmányosság visszaállítását követően Pozsony vármegye újraszerveződő megyei igazgatása visszatért a vármegye 1849 előtti területi elrendezéséhez. E szerint a vármegyét hat szolgabírói járás alkotta. A Külső járás három kerületre oszlott. Galánta a járás főhelye, ahol a főszolgabíró lakott, míg Szered és Diószeg a 2. és a 3. kerület székhelye volt.19

4. A Galántai Főszolgabírói Hivatal épülete

A vármegye járási beosztásában lényeges változást eredményezett az 1870:42. törvénycikk. A törvény alapján a vármegye járásainak száma hétre nőtt. A Külső járásból levált a szlovák többségű Szered és vidéke, mely a Nagyszombati járáshoz lett csatolva, ugyanakkor a Felső-Csallóközi és a Pozsonyi járásból leválasztott községekkel létrehozták a Szenei járást.20 Ez a járási közigazgatási beosztás Pozsony vármegyében 1923-ig volt érvényben.

A történelmi Nyitra vármegye szolgabírói járásainak a száma eredetileg szintén négy volt. Hasonlóan, mint Pozsony vármegyében, itt is kezdetben a szolgabírák után nevezték el, de 1608-ban sorszámmal illették őket. Viszonylag korán, a 17. század első felében már állandó székhelyük után nevezték el a járásokat (Hegyentúli, Nyitrai, Bajmóci, Bodoki).211676-ban a meglévő járások számát a Hegyentúli járás két részre osztásával ötre növelték. A Mátyusföld keleti része

27