Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: A Mátyusföld közigazgatásának alakulása
a Nyitrai szolgabírói járás, majd annak 1821-ben megtörtént felosztása után a Felső-Nyitrai járás igazgatása alatt állt egészen 1849-ig. Minden járást egy szolgabíró irányított. A 17. század második felétől (1668) egy-egy esküdtet alkalmaztak, 1740-től viszont a megnövekedett hivatali ügyintézés miatt a szolgabírók mellé a vármegye 1-1 alszolgabírói állást szervezett meg. Az így létrejött 12 körzet lett az alapja a vármegye új közigazgatási beosztásának 1872-ben. A már említett 1870:42. te. alapján a vármegye területét 12 főszolgabírói járásra osztották.22 A vágsellyei régió községei közigazgatásilag a tornóci székhelyű Vágsellyei járásba tartoztak egészen 1923-ig. Vágsellye a 19. század utolsó évtizedében nem nézte jó szemmel, hogy a volt mezővároson kívül volt a járási székhely. Többéves kardoskodás után a vármegye törvényhatósági bizottságának 1915. június 17-én meghozott döntése alapján a Vág folyó bal partjáról Tornócról Vágsellyére helyezték át a főszolgabírói hivatalt. Az új hivatal a járási székhelyen november 4-én kezdte meg tevékenységét.23A polgári vármegye idején a főszolgabírót a megyei törvényhatósági bizottság (közgyűlés) választotta, az 1870:42 és az 1886:21. te. alapján a járás vezető tisztviselője volt. Hivatali tevékenységében a szolgabíró és a közigazgatási gyakornok volt segítségére. A vármegye érdekeinek védelme és őrködése mellett hivatali ágendája nagyon sokrétű volt. Ő volt a járásába tartozó községek felügyelő és irányító hatósága, ő elnökölt a községek tisztújító székein stb. Utasításait az alispántól vette, s közvetlenül vele érintkezett a hivatali ügyekben.24 A magyar vármegyerendszeren belül a (fő)szolgabírói járásokban a megye külső tisztviselői teljesítettek hivatali beosztást (főszolgabíró, szolgabíró, esküdt stb.). A járásoknak nem volt saját önkormányzatuk, testületi szervük sem, így az évszázadok során, mint a vármegye dekoncentrált szerveként működtek. Trianon után a helyzet lényegesen megváltozott az 1920/126. sz. törvény életbe lépésével 1923. január 1-jétől. Az új járási hivatalok hivatali ügyköre ugyan sokban hasonlított a megszűnt főszolgabírói hivatalokéval, egy pontban azonban lényegesen különbözött tőlük. A törvény alapján minden járásban egy nyolctagú választott önkormányzati szerv, a járási tanács alakult. A járások önkormányzati jogait az 1927/125. sz. törvény tovább erősítette. Miután Szlovákia (Szlovenszkó) területén 1928. július 1-jével megszűntek a megyék, a politikai járások közigazgatási kompetenciája jelentősen megváltozott. A törvény alapján a politikai járás legmagasabb önkormányzati szerve a 2/3 részben választott, 5. Csemniczky Géza, a Vágsellyei járás főszolgabfrája 28
