Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Gaucsik István: Regionális jellegű kereskedelmi bankok a Mátyusföldön (1867 - 1950)

kenységüket. Jelentős szerepük volt a pénzügyi szolgáltatások vidéki kiterjesztésében, a hitelélet helyi megszervezésében, azonban a mezőgazdasági hitelezés terén fellépő igényeknek nem teljes mértékben tudtak megfelelni.8

A takarékpénztárak az 1870-es évek végére és az 1880-as évek elejére a hagyományos „hitelrendszerrel” („lokális jelleg, [...] térbeli és társadalmi töredezettség”) szemben az újítások közvetítői, képviselői, de egyben a korábbi szerkezet továbbvivői is voltak. Az egységesülő pénzügyi élet részelemeivé váltak és az Osztrák-Magyar Bank által megszabott normákhoz (pl. hiteligénylések esetén) voltak kénytelenek igazodni.9

3. A mátyusföldi „Gründerzeit” két hulláma

A mátyusföldi hitelintézetek első alapítási hulláma az 1867-1873 közötti időszakra tehető. A vizsgált régióban a Szeredi Takarékpénztár alakult meg először, 1868-ban. A

20. század közepéig működő bankok közül a magyarországi bankrendszer kialakulásának fenti időszakában, a Galántai Takarékpénztár és az Első Vágsellyei Takarékpénztár jött létre. Mindkettő 1873-ban, azaz a kibontakozó gazdasági és pénzügyi válság előestéjén kezdte meg működését.10 A gazdasági depresszió ezeket az intézeteket kevésbé viselte meg, hiszen kockázatmentes üzletágakat műveltek, spekulációs üzletekkel nem foglalkoztak, veszteségeik kisebbek voltak, ill. mérsékeltebb visszaesésés/növekedés jellemezte mérlegtételeiket.

Például az Első Vágsellyei Takarékpénztár aktív üzletei közül a jelzáloghitel 1880-ra (1873-hoz viszonyítva) 127%-kal, a váltótárca-állomány 194%-kal növekedett, de az értékpapírok 49%-os csökkenést mutattak. Az utóbbi az ilyen jellegű üzletek közel két évtizedig tartó jelentéktelenségét jelezte (az üzletágat a bank 1900-tól kezdi művelni, 1911-ig folyamatos növekedést érnek el). A biztonságos passzív üzletek közül a betétállomány 289%-ot ért el. Gyorsabb növekedési ütem az 1895-től 1913-ig tartó időszakban mutatható ki: jelzáloghitelezés 263%, váltótárca 527%, betétek 479%.n

Az 1890-es évek végének bankügyi fejlődését, a takarékpénztárak elterjedését, a hitelviszonyok konszolidációját, a hitelnyújtás kibővülését, a kölcsönök kamatainak állandósulását ezekben a kisvárosokban is érzékelték.12 A kortár223

78. A Galántai Takarékpénztár épülete