Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Novák Veronika: A Mátyusföld történelmi meghatározása
Novák Veronika A Mátyusföld történelmi meghatározása A Mátyusföld megnevezés a történelmi szakirodalomban eltérően értelmezett tájegységet jelent. Meghatározása ma sem egyszerű, bár az utóbbi években több, kisebb-nagyobb munkában próbálták pontosabban meghatározni a kutatók, főleg néprajzkutatók. Legutóbb Liszka József A Szlovákiai magyarok néprajza című művében foglalkozott a Mátyusföld tájegységének körülhatárolásával, megnevezésével és belső tagolásával.1 Munkájában az eddig ismert szakirodalomban feltüntetett meghatározásokat gyűjtötte csokorba és adja közre szó szerinti idézéssel, vagyis teljes hitelességgel. Előtte Pukkai László a Mátyusföld I előszavában szintén ismertetett korábbi nézeteket. Munkája az egykori (1960- 1996) Galántai járás újkori történelmének kutatásával foglalkozott, amely nagyban felölelte az egykor Mária Jeršová által értelmezett Mátyusföldet, így műve címének a Mátyusföld elnevezést adta. E mű szabad folytatása a Mátyusföld /, amely egy régió múltját próbálja tömören néhány szempontból vizsgálva bemutatni. Le kell szögezni, hogy a bemutatott régió nem egyezik meg a 19. században szűkebb értelemben vett, valamint az újkori kutatók nagytöbbsége által értelmezett Mátyusfölddel. Attól némileg nagyobb területet próbál elemezni, nemcsak az egykori Vízköznek is nevezett Kis-Duna és Vág-közét a Kárpátoktól kissé délre fekvő magyar nyelvhatártól kezdve Gútáig, hanem a Vágón túli, többségükben magyarlakta falvakat is figyelemmel kíséri. Mátyusföld a történelmi forrásokban, dokumentumokban sem egyhangúlag pontosan meghatározott területként szerepel. Eredetileg minden bizonnyal Trencséni Csák Máté (akit kortársai Mátyusnak is neveztek) által bírt észak-magyarországi területet jelentett. Csák Máté birtokai magukban foglalták Árva, Liptó, Trencsén, Zólyom, Pozsony, Nyitra megyék területét, vagyis az egész Vág völgyét a folyó kezdetétől Komáromig, valamint a Vág és Garam közét is. Tartományába mintegy 40 vár és 500 falu tartozott. Az oligarcha nagyúr utód nélkül halt meg, halála után az egykor általa uralt területet a 14. század első felében róla nevezték el. Oklevélben először mint „terrae Mathei”, vagyis „Mátyás földje” szerepel 1384-ben.2 A 15. század elején 1402-ben már mint „comitatus de Mathywsfewlde" van feltüntetve, ami meghatározott, egybetartozó, talán az önigazgatás valamilyen formájával rendelkező területet jelenthet, vagy legalábbis egy valamilyen módon egybetartozó régiót sejtet. A fogalom ilyen formájában még 1481 és 1482-ben fordul elő. A 16. századra a Mátyusföld alatt értett tájegység összeszűkült, 1545-ös tizedjegyzék már csak Pozsony megyei falvakat ért rajta: Mathvsfelde kerület21
