Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Bukovszky László: Előszó

látogatást. A törvény alapján megszervezett népiskoláknál a régióban a felekezeti iskolák voltak többségben. Az iskolákat az iskolaszék irányította, melynek rendes elnöke a helyi plébános, lelkész volt, világi elnöke viszont rendszerint a helyi önkormányzat legmagasabb képviselője, a községi bíró. Az iskolák további fejlesztésére nagy hatással volt az 1893:26. te. a felekezeti népiskolák állami segélyezéséről. A népnevelés terén a törvény alapján az állam anyagilag támogatta az egyházközségek munkáját azzal, hogy a tanítói fizetéseket kiegészítette 800 koronáig. Ugyanakkor megalapította a polgári iskolák intézményeit is. így alakultak meg Mátyusföld területén is az első polgári iskolák, pl. Szencen, Szereden, Galántán és Vágsellyén. 1918-at követően az ún. Kis iskolatörvény előírta a nép- és polgári iskola kötelező látogatását a gyerekek hatodik életévének betöltése után. Ezzel megszabták a nyolcéves kötelező iskolalátogatást Csehszlovákiában. A köztársaság megalakulása néhány helyen gyökeres változtatást eredményezett a népiskolák tanítási nyelvében. A régió északi, szlovák többségű településein az oktatási nyelv természetesen teljesen szlovák lett, de például Vágsellyén az állami szervek közbenjárása miatt nem indulhatott el a magyar anyanyelvű oktatás a volt állami népiskolában. A felekezeti népiskolák között különleges helyet foglalt el a régió 11 izraelita népiskolája (Deáki, Galánta, Farkasd, Felsőszeli, Jóka, Németdiószeg, Pered, Szene, Szered, Vágsellye) a maga sajátosságaival, melyeket a holokausztig sikerült megtartaniuk.

A történelmi egyházak közül külön foglalkozunk a katolikus és a protestáns egyház kialakulásával. A kereszténység felvétele előtti időkben Mátyusföld lakossága bizonyára a pogány szokásoknak, vallásnak hódolt. Ugyanakkor a keresztény vallás első tárgyi emlékei már a 10. század végére keltezett sírleletekben előfordulnak ezen a vidéken (Taksony, Nagymácséd). A kereszténység felvétele után a terület egyház-szervezetileg a Szent István által 1001-ben alapított Esztergomi Érsekséghez tartozott, s azon belül a 12. századtól a nyitrai és a pozsonyi főesperességhez. A katolikus vallás térnyerésében és megszilárdításában az első Árpád-házi királyok szigorú törvényei mellett jelentős szerepet játszottak a már említett bencések Deákin, a premontreiek, majd az ellenreformáció idején a jezsuiták Vágsellyén, de a 14. században megjelent klarisszák Jókán és Boldogfán, majd a 18. században Diószegen is. Az okleveles forrásokban az első templomok és plébániák a 12. században említődnek. A következő két évszázadban azonban Mátyusföldön csaknem teljes mértékben kialakult a mai plébániarendszer. A kegyúri jogból adódóan a világi és egyházi kegyurak a templomok patrocíniumának kiválasztása egybekapcsolható a kor Mária- és részben az Árpád-házi szentek kultuszával. A 16. század elején az ellenreformáció hatására Mátyusföldön jelentősen meggyengült a katolikus egyház. A főurakkal együtt a vidék lakosságának többsége is protestánssá lett. Az ellenreformáció idején a jezsuiták hathatós eszközeivel a vidék legnagyobb földbirtokosai, a Thurzók, a Forgáchok és az Esterházyak is visszatértek eredeti vallásukhoz. A török kiűzése után megindult a katolikus egyházszervezet megerősítése az országban. A 18. század második felében Mária Terézia, majd fia II. József uralkodása idején az egyházszervezet átalakításának köszönhetően több addigi le18