Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Bukovszky László: Előszó
ányegyház alakult át önálló plébániává, és több helyen a kegyúr anyagi támogatásával (pl. gr. Esterházy Ferenc kancellár) új templomot emeltek. A terület földrajzi fekvésének köszönhetően Mátyusföld népe elsőként ismerkedett meg a Nyugatról érkező reformáció tanaival. A reformáció fő támogatója Thurzó Elek országbíró, a semptei uradalom birtokosa volt. A 16. század közepére a vidék teljesen protestánssá vált, amit Oláh Miklós 1561-ben és 1562-ben elvégzett egyházlátogatása támaszt alá. A reformáció lutheri és kálvini ága kezdetben a Mátyusföldön sem különült el élesen egymástól. Erre az 1592-ben megtartott galántai zsinaton került sor. A kálvini helvét irányúak ekkor alkották meg saját kánonaikat, amelyek a lutheri irányzattól főképp az úrvacsora másképp értelmezésében tértek el. Megalakult az önálló egyházszervezeti egység, a Csallóköz- Mátyusföldi Református Egyházkerület, amelyet a források akkor még samarjai, felső-dunamelléki vagy komáromi néven említenek. Az egyházkerületet öt egyházmegye alkotta, Mátyusföld gyülekezetei a komjáti (más néven ürményi), és a csallóközi (más néven somorjai) egyházmegyéhez tartoztak. Az ellenreformáció idején a katolikussá vált főurak elűzték birtokaikról a protestáns prédikátorokat, s lefoglalták az addig használatban levő protestáns templomokat. Némi enyhülést hozott a linzi béke törvénybe iktatása az 1646-47. évi országgyűlésen. Mátyusföld területén ekkor ítélték vissza a reformátusoknak a negyedi, a deáki és a szenei templomot. A 17. század második felében újabb üldözésben volt részük a protestánsoknak, de ennek ellenére több gyülekezet életképes maradt. Ezt bizonyítják az 1641 és 1663 között megtartott zsinatok Farkasdon. A 17. század végén már törvényekkel korlátozzák a protestánsok vallásgyakorlatát. Az 1681:26. te. név szerint határozta meg azokat a településeket, amelyekben a protestánsok szabadon gyakorolhatták vallásukat. Ezek lettek az ún. artikuláris helyek. Csak ott építhettek templomot, lelkészlakot és iskolát, nyilvánosan csak ott lehetett szabadon gyakorolni a vallást. Mátyusföldön Pusztafödémes és Rété volt a két kijelölt artikuláris hely. Az ezeken kívül való vallásgyakorlást csupán II. József 1781. évi türelmi rendelete tette lehetővé. Ott, ahol legalább száz nem katolikus család élt, a protestánsok templomot, iskolát és paplakot építhettek. A törvény hatására Mátyusföldön is újraéledtek a protestáns gyülekezetek, és megindult a torony és harang nélküli, utca felőli bejárattal nem rendelkező protestáns templomok építése. A teljes vallásszabadságot azonban csak az 1848. évi áprilisi törvények biztosították. A mátyusföld társadalmi, nemzetiségi és vallási összetételének alakulása a történelmi események következtében az idők folyamán többször és jelentős mértékben megváltozott. Az etnikai és társadalmi térszerkezet változásait befolyásolták a járványok, a háborúskodások, a spontán és szervezett migrációk, de az egyes államhatalmi változások is, melyek radikálisan átalakították a térség társadalmi, nemzetiségi és vallási összetételét. A történelmi tények interpretációjánál elengedhetetlen követelmény az etnikai, a vallási jellegű változásvizsgálat. A régió társadalmi és vallási összetételére az előzőekben már utaltunk. Az etnikai térszerkezet változásának kérdése ettől jóval összetettebb. A régió nemzetiségi struktúrájára vonatkozóan a középkorból bár csak becslésekre hagyat19
