Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Pukkai László: A mezőgazdaság, a szövetkezeti mozgalom és a kereskedelem alakulása a Mátyusföldön 1848 - 1945 között

Új szociális kategória a parasztpolgár, akire jellemző a vállalkozás, a termelési folyamat modernizálása, tudatos termékkiválasztás a piaci igényeknek megfelelően, s az önképzés.

A mezőgazdaság alakulása Mátyusföldön a 19. század közepétől a birodalomváltásig (1848-1918)

Most pedig rátérünk azoknak a gazdasági-társadalmi változásoknak a taglalására, amelyek az általunk elemzett korban - 1848-1918 között - Mátyusföldön átrendezték a mezőgazdaság és ezzel párhuzamosan a társadalom szociális arculatát.

Rátérve az adott témára, hadd soroljunk fel egy-két statisztikai jellegű adatot: a szántóterületek nagysága Pozsony vármegyében 47,9%-os, Nyitra vármegyében 46,6%-os, de még továbbra is két- és háromnyomásos rendszerű a mezőgazdaság, s a gazdák csak a 19. század vége felé térnek át a vetésforgó rendszerre. A két megyében első helyen a rozstermelés van (31,7%), majd az árpa (21,4%), a zab (19,4%), a búza (17,2%) és végül a kukorica (8,2%) következett.10

Elsőként az 1848-1853-as rendezési törvények realizálását tárgyaljuk: az örökváltság és a tagosítás lefolyását. Jelentőségükhöz kétség sem férhet, hiszen sikerük, eredményességük az európai felzárkózást jelentette. Az említett törvények érvényre juttatását a vizsgált régióban éppen olyan kísérőjelenségek követték, mint általában az egész ország területén. Mátyusföld legtöbb településén sikerült a település vezetése - a földet művelő jobbágy-parasztok - és a volt földesúr között az ún. barátságos egyezményt aláírni.

Nádszegen a pozsonyi káptalan és a Cseklészen székelő Esterházy József gróf, valamint a községi elöljárók már 1850. április 2-án a kősei ispán ellenséges magatartása ellenére is hozzákezdtek a barátságos egyezmény megszövegezéséhez, melynek hitelesítésére 1851. augusztus 22-én került sor.11

Szereden az 1848-1853-as törvények és rendeletek értelmében a leendő parasztság és a földesúr „békés szerződést" kötött már 1851. augusztus 25- én. A 4218 kát. hold és pár négyzetöl földterület döntő többsége a két földesúré volt, 1030 kát. hold a parasztgazdáké, 108 a zselléreké, 91 a városé és 99 kát. hold pedig belterület volt. Miután Esterházy Károly eladósodott, már az ötvenes években Alsasse d’Henuin herceg lett az egyik földbirtokos, aki rövid időn belül Werth Adolfnak adta bérbe földjei jó részét.12

Alsószeliben a tagosítás 1857-ben kezdődött meg. Pálffy János gróf 264 kát. holddal rendelkezett (ebből 178 Alsóhatáron terült el), a volt úrbéresek 2579 kát. hold mezőgazdasági földterületet művelhettek meg (ebből 1579 kát. hold az alsóhatári dűlőkben), a többi terület ún. belterület, valamint egyházi birtok volt.13

Vágsellyén a jogegyenlőség bevezetése és a jobbágyság megszüntetése után a regália (italmérés, mészárszék, vásártartási jog) megmaradt a földesúr birtokában. A mezőváros és az alapítványi uradalom között 1859. május 30-án született meg a barátságos egyezmény. A hatvanas években készült el az új telekkönyv. A településen a rendezések után 661 paraszti gazdaság működött a nagybirtokon kívül. A termelők rendelkezésére 4551 kát. hold növénytermelésre alkalmas szántó, 87 kát. hold rét és 504 kát. hold erdő jutott. Megjegyezhet176