Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)
Pukkai László: A mezőgazdaság, a szövetkezeti mozgalom és a kereskedelem alakulása a Mátyusföldön 1848 - 1945 között
jük, hogy Hunyadi Imre gróf regálejogaival szemben az alapítvány megtartotta magának a vásári, halászati, vadászati, italmérési, rév- és kikötői, valamint malomjogát.14 A pozsonyi úrbéri törvényszék 1857. október 17-én hozott ítélete alapján megkezdődhetett Vágfarkasd határának szabályozása és tagosítása. 1859-ben becslő bizottság alakult, de csak 1862-ben készülhetett el a község új telekkönyve és térképe, mert ilyen hosszasan húzódott el a perlekedés Károlyi Alajos gróffal, a település volt földesurával.15 A Vágsellyei Alapítványi Uradalom 1859-ben fogadta el a barátságos egyezséget Vághosszúfalu kommasszációjával kapcsolatban, de békésen megegyeztek a szántóterületek minőségi besorolását illetően is. Sőt, a maradékföldek is a volt jobbágyok, az új parasztgazdák kezén maradtak, mivel azok kötelezték magukat annak kamatai négy év alatti törlesztésére.16 Deákiban is hosszadalmas folyamatnak mutatkozott a tagosítás, hiszen csak 1864. február 24-én kezdődött. Jóváhagyására csak 1868 májusában került sor, de az új kataszteri térképre még várni kellett. A pannonhalmi főapátság a 83 deáki telkes jobbágy után 53 537 forint, a 88 házas zsellér után 4400 forint bevételhez jutott. Az uradalomnak maradt az 500 holdas Gelence-pusztán kívül 1165 kát. hold mezőgazdasági terület, 1127 négyszögöl beltelek és 14 kát. hold művelésre alkalmatlan terület. Felsőszeliben 1864 novemberében fejeződött be a tagosítás. A 6850 kát. hold mezőgazdasági földterületből Esterházy Ilona grófnőnek 2850 kát. hold, Benyovszky Péter grófnak 545, a régi kisnemeseknek 422; a 174 telkes jobbágynak és a 108 házas zsellérnek 2998 kát. hold jutott. A többi használható földterületet a két felekezet (római katolikus és evangélikus egyház papjai, tanítói) kapta, meg a faiskola. A zsellérek általában a maradékbirtokból részesültek 40-40 ár szántóterülettel.17 Az esztergomi érsekség és Ohrenstein Klára bárónő, valamint Vága község között a barátságos egyezség aláírására 1859. október 28-án került sor. A kommasszáció csak 1866-ban fejeződött be.18 Vágtornócon Hunyadi József és László gróffal 1853-57 között, viszonylag nagyon hosszú ideig tartottak az alkudozások. A barátságos egyezményt is csak 1858. június 18-án írták alá.19 Esterházy József és Dániel kajali birtokán 1867-ben történt meg a földek tagosítása és az új határ telekkönyvezése.20 A tagosítási folyamat talán Kismácséd esetében tartott a leghosszabb ideig, 1868-tól 1892-ig. Ennek valószínű oka az volt, hogy ifj. Zichy Ferenc gróf kénytelen volt bérlők - Gülcher János, Ábrahámffy János - kezére adni a birtokot.21 A klasszikus növénytermesztés mellett - rozs, búza, árpa, zab, kukorica - elterjedt a századvégen a borsó, a takarmányborsó, a burgonya (Nemeskürtön Appel Gusztáv ősei honosították meg), a cikória és talán a legfontosabb élelmiszer-ipari növény, a cukorrépa termesztése.22 A cukorrépa a 18. század utolsó évtizedeiben honosodott meg Magyarországon. Mátyusföldön a 19. század húszas éveiben két nagybirtokon termesztették: Lacsny Miklós nagyfödémesi és Alsasse d’Hennin szeredi uradalmában.23 177
