Bukovszky László (szerk.): Egy régió története a XI. századtól 1945-ig. Mátyusföld - Lokális és regionális monográfiák 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2005)

Pukkai László: A mezőgazdaság, a szövetkezeti mozgalom és a kereskedelem alakulása a Mátyusföldön 1848 - 1945 között

ták a mezőgazdaság problémáit. így csak a századvégen szerveződhettek meg a gazdálkodást támogató szakmai és regionális intézmények Magyarországon.'1

Természetesen az előző évszázadban is történtek szakmai, politikai lépések az agrokultúra színvonalát emelendő.5 A mezőgazdaság, s benne a parasztQobbágy)-nép helyzetének a nagypolitika általi, társadalmi indíttatású változásai a 18. század végén, a 19. század elején, közvetlenül a francia forradalmat követő évtizedekben kapnak nyilvánosságot. A magyar nemesség haladó rétege az 1832-36-os országgyűlésen felvetette és megfogalmazta az ún. örökváltság elvét: a parasztok (jobbágyok) a földesúrral egyezkedve örökre - pénzért - megváltják szolgálataikat és telkeiket. A magyar mezőgazdaság felemelkedését szorgalmazó nemesség a politika eszközein kívül legiszlatív eszközökkel is támogatta a birtokviszonyok átalakulását. A magyar mezőgazdaság európai szintű felzárkóztatása három jogi eseményhez kötődött. Az 1840:7. te. engedélyezte a jobbágyterhek örökös megváltását Magyarországon, az uralkodó 1848. április 11-én szentesítette a magyar országgyűlés által március 18-án elfogadott törvényt, amely állami kárpótlással megszüntette az úrbéres szolgáltatásokat, és az 1853. március 2-án kiadott úrbéri pátens, mely kimondta a földesúri járandóságok és kötelezettségek megszűnését, és rendelkezett a földesurak kárpótlásáról.6

Az utóbbinak az előzménye az volt, hogy az 1851. évi december 31-i szilveszteri legfőbb császári leirat az 1849. március 4-ei oktrojált alkotmányt hatályon kívül helyezte, megerősítve ugyanakkor két fontos elemét: a törvény előtti egyenlőséget és a hűbéri viszonyok felszámolását. A rendelet értelmében egyedüli problémát az ún. maradványföldek (a 18. századi úrbéri összeíráskor paraszti kézen lévő, de az úrbéri állományhoz nem tartozó földterületek) okoztak. Magyarországon ez összesen 1,4 millió katasztrális hold volt, s ezek megvásárlásának terhét a pátens a parasztságra hárította.7

Az áprilisi jobbágyfelszabadítás az agrárviszonyok gazdasági-társadalmi változását jelentette, de nem a végső megoldását, mert a mészárszéktartás, a borkimérés monopóliuma a nemesség kezében maradt, s a szőlőhegyek parasztságának továbbra is fizetnie kellett a tizedet.8Az állami kárpótlás kérdését az 1853- as törvény rendezte kötvények, előlegek stb. formájában.9 A kárpótlás Magyarországon egy telek után 300-700 forint, Erdélyben 1 hold után 22-35 forint. A közteherviselés általános lett és a nemesi föld kiváltsága megszűnt.

Újfajta technikai eljárások honosodtak meg Magyarországon (vetés, cséplés), vagy új állatfajták tenyésztése (a pirostarka szarvasmarha). Az állam támogatásával kísérleti gazdaságok jöttek létre, szakosodott a kertgazdálkodás (makói hagyma, szegedi és kalocsai paprika), s végül elmondhatjuk: „kitermelődött” a magyar elitértelmiség a mezőgazdaságban is.

Természetesen megváltozott a parasztság szociális rendeződése is. Új jelenség a mezőgazdasági bérmunka. A bérmunkás - Európában megközelítően a 15. században jelenik meg - olyan bérrel fizetett állandó mezőgazdasági munkás, aki legalább egy esztendőre szegődött munkaadójához. A zsellérekből (a kommasszáció előtt sem rendelkeztek földtulajdonnal) toborzódott következő kategória a béres mellett a cseléd. A cseléd kikötött bérért egész évre szerződött, de a férfiaknál a legtöbb esetben egész életre szólt a szerződés.

175